Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 13 nak emlegetik az öreg bácsik. Mondogatják folyton, hogy majd ő fogja átvenni az egyházban és az egyletben a vezetést mikor már az öregek nem bírják vagy kihalnak. Itt veszi kezdetét a hivatás- tudat. Megtudja, hogy az amerikai magyar életben feladat vár rá. Ő fogja vezetni a magyarokat. Megindul két lénye között a harc. Hogy melyik lesz a győztes, az a jövő titka. Az amerikai magyar gyermek 13—15 évei között fejezi be iskoláztatásának első részét az úgynevezett “Grammar Schoolt” (nyolc évig tartó nyelvtani iskola). Most vagy a középiskolában (High school) folytatja tanulmányait, vagy korához megfelelő munkával segíti szüleit a kenyérkeresésben. De nemcsak az angol elemi iskola szűnt meg számára, hanem a nyári és szombati magyar iskola is. Azonban az egyháznak mégis van egy követelménye mielőtt teljesen elszakadna a magyar tanulástól: a konfirmáció. (Kath.-nál a bérmálás ebben a korban.). Most kell bizonyságot tenni vallásáról, hitéről és egyházáról. Meg kell tanulnia a Kathekizmust magyarul (újabban angolul is). Idáig minden cél nélkül tanult magyarul, most hirtelen megvilágosodott előtte a cél. Most kívántatik tőle bizonyságtétel vallásáról és ugyanakkor magyarságáról a gyülekezet színe előtt. Szorgalmas tanulás és feszült izgalom előzi meg a bizonyság- tételt. Érzi ennek fontosságát, érzi, hogy határ- állomáshoz ért életében. Életének első szakaszát a konfirmációval befejezte. Nagy utat tett meg idáig. Nem sok beleszólása volt eddigi életének lefolyásába, ezután kovácsa sorsának. Eddig a magyar gyermekek együtt voltak, ezután szétválik az ut. Egy csoport az iskolapadok közt folytatja életét, a másik pedig rálép az élet útjára. II. KONFIRMÁCIÓ UTÁN. Megtörtént a konfirmáció. Most szervesen tagja a magyar egyháznak. Felnőttnek kezdi érezni magát. Más szemmel nézi az egyházban folyó munkát. Kezd részt venni az egyház ifjúsági szerveiben. Magyarsága napról-napra nő, öntudatosodik. Ha középiskolába jár, a más nemzetiségekkel kell együtt küzdeni. Talán magyarsága miatt csúfolják. (‘,Hunky” elnevezés) Először szégyeli magát és félrehuzódik, de amikor látja, hogy a magyar fiuk egymásután emelkednek a többi nemzetiségek fölé, akkor ő is bátrabb lesz. Magyarságát már nem szégyenli annyira, sőt bátorsága bizonyságtétel is lehet, különösen történelmi órán, amikor a tanár máskép látja vagy tanítja a Magyar- országgal kapcsolatos eseményeket. Ilyenkor látja, hogy ő másként tanulta a magyar iskolában a történetet, más volt ott a világnézet, most érzi, hogy neki szólnia kell, meg kell mondani az igazságot. Fel kell állni és az osztály előtt nyilatkozni a kérdésről. Több forog itt kockán, mint csupán egy kérdéses pont tisztázása, itt az ö magyarságáról van szó. Hej, had vigyorogjon az angol, a német, tót és olasz az osztályban, de ami igaz, az igaz. Felugrik és megvédi a magyar igazságot. (Az én történelmi tanárnőm két hétig nem feleltetett, miután egy magyar igazságból nem engedtem.) Ha idáig eljut a fiatal II. vagy III. generációs magyar, akkor már nincs mit félteni. Magyar marad, mégpedig öntudatos magyar. Sajnos, sokan nem jutnak el idáig. Már a csúfolódásnál visszahúzódnak. Szégyenük magyar hangzású nevüket. (Ma az a veszély fenyeget, hogy annyira amerikai hangzásúvá lettek a magyar nevek, hogy néhány év múlva szinte lehetetlen lesz névről felismerni a magyart. Itt még nagy munka vár ennek a kérdésnek megoldásához.) Tehát ez a kor volt az első tüzpróba. Oh, de sokan elesnek. 16—18 éves korában az iskolába nem járó magyar ifjú valamilyen pályán elhelyezkedik. Munkahelyén beilleszkedik annak a társadalomnak a légkörébe. (Amerikai munkaadók alkalmat adnak a szórakozásra is.) Ez sokszor eltávolítja őket a magyar társadalmi élettől, amely szintén összetartója a magyarságnak. Emellett a mozi, színház, stb. any- nyi szórakozási és társadalmi lehetőségeket nyújt, hogy a magyar társadalmi törekvések másodrangu- vá válnak. (Pl. magyar filmet ebben a korban csak akkor néz meg, ha szülei elhurcolják a moziba). Ha nem vesz részt az egyház ifjúsági egyesületeiben. akkor nemsokára teljesen elszakad az amúgy is gyenge kapocs. A középiskolába járó magyar ifjú pedig a tanulással és iskolai eseményekkel van elfoglalva, úgy hogy a vasárnapi istentiszteleten és egy ifjúsági gyűlésen kívül szinte semmi kapcsolata sincs a magyarsággal. Magyarul alig beszél. (Velem megtörtént, hogy hónapokig sem beszéltem magyarul; nem azért, mert nem akartam, hanem azért, mert nem volt rá alkalom). A fentiekből látszik, hogy ez a kor döntő a magyarságra nézve. Mert semmi sem kényszeríti az ifjút a magyarsághoz. Erőszakról szó sem lehet. Most ő az élet-hajónak kormányzója. Sok magyar ifjú veszett el a magyarság számára ebben a korban. 18—24 éves kor. A középiskola elvégzése után vagy egyetemre megy, vagy (mint mindenütt) az elhelyezkedés problémájával áll szemben az amerikai magyar ifjú. Az amerikai iskolák szinte kizáróan az élet talaján állnak és igy aránylag eléggé felkészültek az élet küzdelmeire. (Habár Amerikában is számtalanszor felhangzik a vád, hogy nem elég praktikus a nevelés. Vájjon mit szólnának az európai állapothoz?) Szinte természetes, hogy magyarjaink is a kereskedelmi és ipari pályákon nyerje-