Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-09-01 / 9. szám
12 TESTVÉRISÉG rüen nem hallgatják. De minden amerikai törekvés ellenére mégis kezdetét veszi egy olyan kettős érzés, amelytől sohasem lehet megszabadulni. Amerikai, de ugyanakkor magyar is. Ez az az érzés, az a kettőség, amelyet szinte lehetetlen leírni, megmagyarázni. Külsőleg ugylátszik, hogy tipikusan amerikai, de belől valami titokzatos erő folyton arra figyelmezteti, hogy neki van egy másik, egy ősibb lénye, amely kielégülésre vár, sőt később egyenesen követel. Ha ez az érzés nem volna meg az amerikai ifjúságban, hiábavaló volna minden törekvésünk, de mivel hogy megvan, ez ad nékünk biztatást, hogy még van remény, még nincs minden elveszve. 7—8 éves korában lép az egyház életébe. Elkezdődik a gyermek vallási és ugyanakkor magyar nevelése. Az egyházi szervezetek a gyermeket felkarolják és a vasárnapi, szombati és nyári iskolákon keresztül próbálják ellensúlyozni az amerikai iskolában szerzett ismereteket. Itt próbálja pótolni kismértékben a gyermek hiányos magyar nyelvi, történeti és földrajzi ismeretét. Nagyon nehéz feladat, mert semmi sem köti Magyarországhoz a gyermeket, még a nyelv sem. A magyar nyelv számára idegen és nem egyéb mint egy eszköz, amivel megérteti magát szüleivel, tehát ezenkívül nem lát benne semmi hasznot. Úgy érzi, hogy kárára van az, hogy ő magyar, mivel a többi nemzetiségű gyermekek folyton csúfolják és igy igyekszik a magyar gyermek teljesen amerikainak feltüntetni magát. De mégis öntudatlanul is kielégíti ősi lényét, amikor utcai harcokban vesz részt, azaz nemzetiség nemzetiség ellen. Itt kibontakozik az ősrégi magyar virtus és öntudatlanul is, a gyerekek egyszerre csak magyarul beszélnek a harc hevében és olyan csatakiáltásokat engednek ki torkukból, hogy még Árpád apánk is helyeslőén bólintana. De az egyházi iskolákba nem szívesen jár. Nem is csoda, hiszen amikor más gyermekek vígan és boldogan élvezik a hétvégi vagy nyári szünetet, a magyar gyermekeknek szegényes környezetben kell tanulniok egy számukra idegen ország nyelvét és történetét. A kilencedik és tizenkettedik éve között a magyar gyermek szinte teljesen az angol, azaz amerikai iskola hatása alatt áll. Most tud igazán lelkesedni az amerikai szabadságharc, belforradalom és egyéb háborúkért. Most tudja gyűlölni Amerika volt ellenségeit és most tudja ellenmondást nem tűrve büszkén hangoztatni amerikai mivoltát, mintha az ö ősei harcolták volna meg a dicső csatákat. (Az utóbbi években tényleg kimutatták az amerikai magyar történet-kutatók, hogy úgy a szabadságharcban, mint a belforradalomban igen sok magyar vett részt. így a mostani ifjúság méltán dicsekedhetik, de most már magyar öntudattal. Most tanulja meg, hogy mit jelent a hazaszeretet, mit jelent a haza hősének lenni.) Ebben a korban minden a mi magyar másodlagos. A magyarságot csak tűri. Igyekszik elrejteni magyarságát maga előtt. Szüleivel angolul beszél. A nyári magyar iskolát, szombati iskolát és a vasárnapi iskolát, amikor csak lehet, elkerüli. A magyarellenes magatartása szinte itt éri el tetőpontját. Igyekszik minden amerikai ifjúsági intézményben résztvenni, úgymint a cserkészet, YMCA (KIÉ), stb. (Az amerikai egyház ma már felismerte ezeknek az intézményeknek a jelentőségét és igyekszik ezeket az egyház keblén belül megvalósítani, különösen sokat tett e téren az Amerikai Magyar Református Egyesület, úgyszintén a Ver- hovay Egylet.). Ebben a korban fokozatosan belép az amerikai magyar ifjúság életébe a sport. Amerikai elv, hogy mindenki vegyen részt a sport valamelyik ágában. Annyira kifejlett a sport Amerikában, hogy mindenki megtalálhatja számára a legmegfelelőbb sportágat. Természetesen az amerikai baseball és football iránt van a legnagyobb érdeklődés. Az amerikai magyar ifjú idejét is főként ez a két sport foglalkoztatja. Az élete eddigi képe szomorú a magyarságra nézve, de mégis találunk biztatást benne. Az a titokzatos kettőség, amely eleitől fogva kisérte, most sem marad el. Most is kikivánkozik belőle, és csodálatosképpen a mindent átfogó amerikai sportban éli ki magát. Sportcsapatokat szerveznek a mi magyar ifjaink és hasonló más nemzetiségű csapatokkal mérkőznek. A sport küzdelmeiben, a csapat közös fajisága ébreszti öntudatra magyar mivoltukat. Szinte hihetetlen, hogy mennyire fontos számukra, hogy a magyar csapat győzzön a lengyel, német vagy szláv csapat ellen. Különösen kedves számukra a győzelem, ha az írek, vagy angol-amerikaiak fölött diadalmaskodhatnak, mert ezáltal a külömb származást látják megnyilatkozni. Itt a magyar szülők dicséretére legyen mondva, hogy lelkesedéssel figyelik fiaik játékát és megjelennek a mérkőzéseken, hogy bátorító szavukkal biztassák őket a győzelemre. Itt is, mint az utcai harcokban magyarul biztatják egymást az ifjak és magyarul kiáltják egymásnak az utasítást persze azért is, hogy az ellenfél ne értse. Ami a legfontosabb a magyarságra nézve, az, hogy a sport-pályán találkozik a gyermek a szülővel. Most először van a szülőnek és gyermeknek közös érdeke. Most mindketten büszkék magyar mivoltukra. Most érzi az ifjú magát először magyarnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most már félre dobta amerikai mivoltát, csupán annyit jelent, hogy a beplántált mag első szárait kidugta a földből. Sok öntözés és gondozás szükséges még a teljes kibontakozáshoz. Most veszi észre a gyermek, hogy ő egy kettős lény. Második generációs
