Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 11 AMERIKAI MAGYAR ITJÍISÁG irta: berecz árpád Berecz Árpád, bridgeporti származású magyar ifjú most a sárospataki ref. theológián végzi tanulmányait. Azok bevégzése után visszatér Amerikába, A sárospataki “Ifjúsági Közlöny”-ben az amerikai magyar fiatalságról az itt következő tanulmányt irta, amit rendkívül értékes és érdekesnek tartunk mindkét nemzedékünk számára. Közlésével szolgálatot vélünk teljesíteni s nagyon örülnénk annak, ha a felvetett gondolatokkal kapcsolatban hozzászólásokat kapnánk, amiket beérkezési sorrendben közölnénk is. (Szerk.) A magyarság valami titkos ösztönnel mindig megérezte a nemzet számára halált jelentő veszélyt. Ilyenkor hihetetlen nagy erővel és elszántsággal tudott küzdeni és ami a csoda, idáig mindig győzött. Ma harcra készül a magyar ifjúság. A távoli amerikai magyar testvéreket pusztulással fenyegeti Amerika óriás olvasztó kemencéje. A magyarországi ifjú rokonok megérezték a veszélyt és kiadták a jelszót a megmentési harc elindítására. Szinte mindenünnen hangzik a kiáltó szó: “mentsük meg az amerikai magyar ifjúságot”. Én, mint az amerikai magyarok második nemzedékének egyik tagja, úgy érzem, hogy csak akkor lesz eredményes a harc, ha tisztán látjuk az amerikai magyar ifjúság helyzetét és annak problémáit. Tudnunk kell. hogy hol van a baj és hogy hogyan lehet segíteni. Sokféle véleményt és tervet hallottam már, hogy miként kellene a mentési munkát megkezdeni és végrehajtani. Úgy érzem, bár mind jóindulatú, de téves vágányon halad. Nem lehet — mint ahogyan ezt sokan teszik — az amerikai magyar ifjúságot az elszakított területeken élő ifjúsággal összehasonlítani, mert a helyzetük és problémájuk egészen más. Itt az amerikai ifjúság életét, problémáját, céljait szeretném felvázolni úgy ahogyan van. Mi a probléma? 1. Hogyan lehet megtartani as amerikai magyar ifjúságot magyarnak? 2. Mi a legfontosabb reájuk nézve: nyelv, faj, avagy a szellem? 3. Hogyan lehet megoldani a kérdést? Mi a módszer? Egyszerűen leírni az amerikai magyar ifjúság életét születésétől kezdve és az egyes korokban feltárni minden problémáját. Utána pedig a szerintem legjobb megoldást kifejteni. Az amerikai ifjúság életét két részre osztom, úgymint 1. konfirmáció előtti és 2. konfirmáció utáni életre. I. KONFIRMÁCIÓ ELŐTT. Mielőtt tárgyalni kezdeném a konfirmáció előtti életét, tisztázzuk, hogy mit értünk II. és III. generáció alatt. II. generáció azok az amerikai magyarok, akik Amerikában születtek, de akiknek szülei Magyarországból vándoroltak ki. III. generáció alatt pedig azokat értjük, akiknek a szülei már Amerikában születtek. Mikor egy gyermek magyar szülőktől megszületik, az azonnal az amerikai alkotmány értelmében, amerikai állampolgár, aki teljes joggal bir, tehát megválasztható az ország legmagasabb hivatalába is, az elnökségre. Talán magyar szempontból már itt kezdődik a baj. A gyermek nem számit magyarnak alkotmányiig, habár minden más fórumnál magyarnak tekintik. Tehát nem kisebbség, nem elnyomott, nem megalázott nemzetiség, hanem egyenlő joggal biró amerikai állampolgár. A gyermek születésétől 5—6 éves koráig, azaz iskolás koráig vagy a szülői háznál, vagy a szomszéd asszony védelme alatt, vagy pedig egy napközi otthonban nevelkedik. Ha a szülőinél avagy a szomszéd asszonynál nevelkedik, akkor a II. generációs gyermek első szava magyar. A III. nemzedék akárhol nevelkedik, 50 százalékban angol lesz az első szava. 5—6 éves korában a kis magyar gyermek bevonul az angol iskolába. Itt történik a második nagy baj a magyarságra nézve. Ha idáig a gyermek csak magyarul beszélt, most két hét múlva szinte kizárólagosan angolul beszél és ami tragikus, ez az állapot többé nem szűnik meg. Ezután angolul beszél, gondolkozik, játszik stb. egész életén keresztül. Most az angol iskola elfoglalja minden idejét és áthatja az amerikai szellem, gondolkodási mód és történet. Természetesen, mint mindenütt, az amerikai iskola is azt tanítja, hogy “jobb és szebb ország, mint Amerika nincs”. Ebből következik majd az első összecsapás a szülőkkel. Ha idáig szívesen hallgatták szülőik mesélgetéseit az óhazáról, annak történetéről és szépségeiről, most az amerikai iskola által bepalántált mag kibontakozik és ellenkezéssel, ellenvetéssel fogadják az óhazáról való beszédet, sőt van rá eset, hogy egysze-
