Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1940-09-01 / 9. szám

TESTVÉRISÉG 9 Himnusz a templomban A mezőségi falvakat jóval hamarabb meg­szállták a vértelen honfoglalók, mint a Székely­földet. Mikor már egészen körülözönlötték a ve­szedelmes földet, a folyók völgyein felmerészked­tek a székely falvakba is. A Sóvidékre a Kis- küküllő völgyén jöttek. Ólmos eső hullott, decem­ber elején járt az idő. A piacon, a református templom előtt telepedtek meg. Hatalmas tüzet rak­tak az ut közepére és körülülték a lángokat. Alig szakasznyi szedett-vedett horda volt. Átázott bocs- koruk párállott a tűz melegében. Estefelé megszakadt az eső. Fent a reformá­tus templom tornyában megszólalt a harang. Szo­katlan időben, hétköznapon templomba hivta a né­pet. Senki sem tudta, hogy miért, de mindenki érezte: mennie kell. Komor, szótalan székelyek, hallgató asszonyok vonultak hosszú sorban a tem­plom felé. Ott mentünk el az ázott katonák mel­lett. Mi sem szóltunk, ők sem. Bent a templom szürke csendjében megszó­lalt az ének. (Az orgona fémalkatrészeit elemész­tette a háború.) Minden ember szivvel-lélekkel fújta az ősi zsoltárt. Szikár, széphangu papunk: Laár Ferenc (később az Országos Magyar Párt­nak hosszú időn át országgyűlési képviselője) megható imával fordult a kegyelmet osztó Úristen­hez. Gyermek voltam, de szavai bennem égnek ma is. A könyörgés után kántorunk, Zilahi Sebess Géza (három évvel ezelőtt halt meg Debrecen mel­lett Bocskaikertben) belekezdett a magyar him­nuszba. Zengett az ének: ‘‘Balsors akit régen tép, Hozz rá vig esztendőt../’ És a komor fenséges ének közepette a tem­plom előtt megszólaltak a román dudák és sípok. Az ázott, kopott “vitézek” hórát táncoltak a tem­plom előtt. És a furcsa hangzavarban torkomat elszoritotta a sirás. A templomból ki jövet szótalan oszlott szét a gyászoló nép. És a lángok vörös fényében fekete hegyi bocskorosok ugráltak a sípok kóválygó hang­jára. Pokoli emlék. Ciba Juci háza A székely lelkét legjobban az áldozatkészsé­gén át ismerhetjük meg. Ezt a Székelyföldön egyetlen szóval kalákának nevezik. Ha valaki se­gítségre szorul, kalákát hiv össze. A kalákán a becsület törvénye az irányadó. Minden ráérő em­ber résztvesz, segít az elmaradott emberen szekér­rel, lóval, kétkézmunkával. És a kalákán minden ember ingyen dolgozik. így épitettek házat a falunkbeli székelyek sze­gény fonóasszonyunknak: Ciba Jucinak. Nem volt ennek a szegény öreg asszonynak semmije, csak egyetlen vak leánya. Télen-nyáron fonással kereste szűkös kenyerét. Nagy nyomorúságban a falu se­gített rajtuk. Kint az erdő alatt a falu földjéből félholdnyi földet adott kettőjüknek a község ta­nácsa azzal, hogy építsen reá házat. Ámde hogy tudott volna szegény Juci néne házat építeni? Sze­kere, lova, erdeje, pénze nem volt. Ekkor valaki azt tanácsolta: hívjon kalákát. Juci néne aztán csakugyan kalákába hivta a falut. Minden tehetős munkás ember meghallgatta a hivószót. Nyár derekán kapta Juci néne a földet és télire már saját házában fonogatott leányával együtt. Ehhez pedig nem kell magyarázat. Mókázó székely Utolsónak vidám történetet mondok el. A sors nehéz keze rásulyosodott a székely- ségre, de mókás jókedvük sohasem veszett el. A bajt és a sötét időket vidám mókákkal fűszerezik. Lelkűk töretlen és erős. — Szegény nép, — mondta az egyik Ameri­kából látogatóba hazatért magyar — elvesztették a háborút és elvesztették Erdélyt... — Hogy vesztettük volna el? — mosolyodott el a székely. — Hát miért? — hökkent meg amaz. — El­szakították Magyarországtól. — Nohát, emmár nem igaz. Nem münköt szakítottak el, de hozzánk csatolták egész Nagy- Romániát. * * * A bajban, rosszban mókázó nép nem veszhet el. Nem veszhet el. mert ésszel él, segít magán és vérein s nem keseredik el a zimankós napokban. r-----1 MAGYAR KULTURMUNKA Finta Sándor ismert szobrászművész nagy sikerű ifjú­sági regényét, mely a “Herdboy of Hungary” címmel je­len meg saját művészi, tipikusan magyar illusztrációval, Daróczy Sándor, ref. főesperes, cartereti (New Jersey) lelkész lefordította magyarra és az Amerikai Református Egyesület most két nyelven, az összes illusztrációk fel- használásával, kiadta. Ez a gyönyörű, hallatlanul érdekes magyar tárgyú re­gény úgy a második generációsokat, mint a szülőket egy­aránt fogja érdekelni, mert a fiatalok az angol szöveget, a szülök pedig a magyart olvashatják azonos érdeklődés­sel. Az Amerikai Magyar Református Egyesület hivatalos lapjában a “Testvériség”-ben folytatásokban már leközöl­te a “Kisbojtár” című regényt, mi sok ezer második és harmadik nemzedékbeli fiúnak és leánynak megadta az alkalmat, hogy közelebbről megismerje az óhazai pásztor élet tipikusan magyar érdekességeit. A Magyar Ref. Egyesület amerikai magyar kultur- missziót teljesített ennek a könyvnek kiadásával, mit két­ségtelenül értékelni fog mindenki, kinek ez a könyv bir­tokába kerül. Borsy Kerekes György, a Magyar Ref. Egyesület szer­vező titkára irt nagyon érdekes és tartalmas előszót a könyvhöz, ami szintén hozzájárul a könyv értékéhez. (Youngstown, O.) Neményi Ernő.

Next

/
Thumbnails
Contents