Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-07-01 / 7. szám
20 TESTVÉRISÉG for all the inhabitans of Szaldobagy were poor and lived modestly. Kovats, too, had wine in his cellar. Not much, to be sure, but what he had was old and of the best quality, and while the women cooked the feast, the men found amusement in tasting the various kinds and comparing their flavors. From then on, their voices grew louder, as they told and retold the life story of Kovats, which after all was not so different from the life of anyone in that village. When the men who had returned with the coffin reached the place, the air was already rich with the pleasant odor of roasting chicken. The cart had barely stopped within the yard when they chased off the dogs and without unfastening the coffin locks hurried in to share in the fine dinner. First the feast comes, then the mourning. This is they way it goes in FTungary, and the people like it so. We lay for a long time in our hiding place, but soon the dogs came back to sniff at the box, barking and leaping upon it, and we trembled. They only left us when someone called them to get the scraps in the kitchen. When we were sure we were once more alone in the dark, I took it upon myself to reassure István. After all I was the older. “Don’t worry,” I said. “We will escape those dogs.” “I hope so,” was the whispered reply. Nothing lasts forever in this world, not even a good dinner. But it must have been midnight when we heard heavy steps approaching; we had been almost asleep from weariness and suffocation, but now I roused my brother, and in a low voice told him to take hold of one of the paper sheets and be ready to run the instant the coffin lid was lifted. We felt the coffin lifted and carried, and then it was set upon a floor. Through the widest slit I thought I could see the wooden horses, upon which the coffin was to stand, being prepared in the kitchen. The peasant’s house generally consists of two rooms separated by a third, the kitchen. The larger room is what is known as the “clean” room, and is used only when there are visitors, or upon special occasions. The other is the bedroom, or “back” room, and living and cooking and eating and work are all done in the kitchen. When the large gathering had finished their dinner, the smell of which made our mouths water, they cleared a space of tables and pots and dishes, and set up the stand for the coffin, so that all the szomszédságban, mert Száldobágy lakosai igen szegény emberek voltak és szegényesen éltek. Ivovátsnak bora is volt a pincéjében. Nem épen sok, hogy igazat mondjunk, de ami bora volt, az mind óbor volt és a legjobb minőségű s amig az asszonynépség az ünnepi vacsorát főzte, a férfiak azzal szórakoztak, hogy a többfajta bort kóstolgatták s összehasonlították azok izét. Ettől aztán a hangjuk is mindjobban megjött s újra és újra elmondták Kováts élete történetét, amelyik pedig nem sokban különbözött a falu bármelyik lakosának életétől. Mikor az emberek megérkeztek, akik a koporsót hozták, a levegő már telve volt a pörkölt csirke pompás illatával. Alig állt meg a szekér az udvaron, szétkergették a kutyákat onnan s anélkül, hogy a koporsó zárjait felnyitották volna, sietve befelé igyekeztek a finom vacsorához. Előbb jön a lakoma, azután a gyászszertartás, így megy ez Magyarországon s a nép szereti ezt igy. Jó sokáig feküdtünk ott rejtekhelyünkön magunkban, de nemsokára ismét visszajöttek a kutyák, körülszaglászták a koporsót, ugattak, ráugráltak, mi meg remegtünk félelmünkben. Csak akkor távoztak el néha, ha valaki hívta őket, hogy valami koncot dobjon nekik a konyháról. Mikor aztán végre már bizonyosak voltunk abban, hogy a sötétségben magunkra maradtunk, összeszedtem magamat, hogy Istvánt felbátorítsam. Elvégre is én voltam az idősebbik. “Soh’se busulj” — mondom neki, majd csak megmenekülünk ezektől a kutyáktól is. “Remélem én is” — jött a suttogó felelet. Semmi sem tart örökké ezen a világon, még egy jó vacsora sem. De már jó éjfélre járt az idő, amikor nehéz léptek közeledését hallottuk; mi már csaknem elszenderedtiink a fáradtságtól és sok szenvedéstől, de most hirtelen felköltöttem öcsémet s halkan odasugtam neki, hogy jól fogja meg az egyik papir-lapot s legyen készen az elmenekülésre, mihelyt a koporsó fedelét levették. Éreztük, amint felemelték a koporsót s elviszik, majd letették a földre. A legszélesebb hasa- dékon át úgy tetszett, hogy a kecskelábakat látom, amikre a koporsót fogják állítani s azok már készen állanak e célra a konyhában. Egy falusi ház rendesen két szobából áll s ezek között a harmadik a konyha. A nagyobbik szobát tiszta szobának hívják s ezt csak akkor használják, ha vendég jött, vagy más rendkívüli alkalomra. A másik a hálószoba, vagy hátsó szoba, mig lakószobának, főzésre, étkezésre s házimunkára a konyhát használják. Mikor a sokaság végzett már a vacsorával, amelynek illatától szinte nyálunk csordult, egy jó helyet eltakarítottak az asztaloktól, fazekaktól és edényektől s elkészítették az állványt a koporsó-
