Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-07-01 / 7. szám
TESTVÉRISÉG S AZ EGYESÜLET 44-IK SZÜLETÉSNAPJÁRA Irta: VASVÁRY ÖDÖN Az Egyesült Államok és az Amerikai Magyar Református Egyesület születésnapja egy napra, julius 4-re esik, azzal a külömbséggel, hogy az Egyesült Államok 120 esztendővel az Egyesület előtt született. A két születési esztendő: 1776 és 1896. 1896 a magyar nemzet történetében örökké emlékezetes marad. A nemzet akkor érte meg nemzeti létének és önállóságának ezredik évfordulóját. Ma is él sok idősebb magyar Amerikában, aki emlékezik a felejthetetlen milleniumi ünnepségekre. Ezer esztendős volt a magyar nemzet európai hazájában, amikor egy kis csoport református magyar az Egyesült Államok Trenton, N. J. városában kimondta az Amerikai Magyar Református Egyesület megalakítását. A tengereken túl sodort magyarok úgy érezték, hogy hazafias és emberbaráti intézmények megalapításával és fenntartásával fogják legjobban szolgálni az idegen földre szakadt magyarokon keresztül az egész magyar faj ügyét. Negyvennégy évvel ezelőtt aránylag kevés magyar volt még Amerikában. Református egyházaink száma is maroknyi volt: mindössze hat gyülekezet, hat lelkésszel, de ez még mindig nagy dolog volt a római katholikus magyarok egyetlen hitközsége és egyetlen papja mellett. A magyarok azonban folyton jöttek. Munka, ha kevés és rendetlenül is, de akadt és a vékonyan csordogáló amerikai dollárok otthon kezdték rendbehozni a házikót és törlesztgetni az adósságot. A magyarok azonban nem túlságosan biztató világba jöttek. A pár esztendeje ittlevő “régi” ame- rikások már kegyetlen részleteket tudtak elmesélni a homesteadi acélsztrájkról, amely négy esztendővel azelőtt volt ugyan, de nem lehetett elfelejteni, hogy a hajdani német kovácslegényből lett milliomos, Frick, hogyan szabadította a jó pénzen felfogadott Pinkerton detektiveket a sztrájkoló munkásokra. A munkások győztek a véres harcban, de jött a hatóságilag kirendelt nemzetőrség és letörte a sztrájkot. Két esztendővel azelőtt folyt le a hires sztrájk West Pullmanban, Chicago mellett. Grover Cleveland volt akkor az elnök, aki kijelentette, hogy ha az amerikai kincstár utolsó centjét is fel kell használni és ha mozgósítania kell az egész hadsereget, akkor is megteszi, hogy egy egycentes levelezőlapot a posta Chicagóba szállíthasson. Itt már a szövetségi hadsereg vonult fel a munkásság ellen s 17 napig tartó ostromállapot után természetesen győzött. Ez a két nagy és véres sztrájk, a bányászok sikertelen megmozdulásával együtt egy nagyon szomorú tényre hívta fel az ország figyelmét. Ez a tény pedig az volt, hogy a szövetségi kormány ellensége a munkásság szervezkedésének. Megtudta mindenki, hogy a katonaságot nem a rend és fegyelem fenntartására küldték ki, hanem egyenesen azzal a céllal, hogy a sztrájkokat letörje. És maga a Supreme Court is a kormánynak adott igazat. Ilyen légkörbe jöttek a világotjáró magyarok, akik semmi egyebet sem akartak, csak becsületesen dolgozni. Amikor eljött a magyar nemzet milleniumi esztendeje, a helyzet nem igen változott a munkásság számára. Rendezetlen munkaviszonyok, nagyon alacsony munkabér, az uniószervezkedéssel szemben megnyilvánuló ellenséges hangulat jellemezte ezeket az esztendőket az Egyesült Államokban, de a dollár két és félszer annyit ért, mint a magyar forint és a magyarok jöttek, hogy megfogjanak ebből a varázserejü pénzből annyit, ameny- nyit lehet s azután siessenek újra — haza. Árvább népet elképzelni, mint az üres zsebbel Amerikába érkező, idegen földre átültetett falusi magyar, aligha lehet. A munkájuk kellett, de egyébként senki sem törődött vlük. Ha valamit akartak csinálni magukból, ha még rövidnek szánt amerikai életüket is úgy, ahogy, biztos alapokra akarták fektetni, mindent maguknak kellett megcsinálni. Úttörőkké kellett lenniök, de hiába, az újvilágnak ez volt a legelső és legnagyobb szabálya: igy kezdték a zarándok atyák s ezen az iskolán kellett keresztül menni mindenkinek, aki idejött, hogy ez a föld adjon neki kenyeret és jövendő boldogulást. Az uttörésnek ez a kényszere hozta létre az amerikai magyar egyleteket. A ma fennálló és sikeresen működő négy országos egylet közül három már akkor megvolt, amikor 1896-ban a Református Egyesület is megalakult. Megalakulása nem azért történt, mintha bárki is uj versenytársat akart volna állítani a meglevő, de még mindig kezdetlegesen működő egyletek mellé. A cél határozottan a nagy történelmi múltra visszatekintő magyar re- formátusság egy táborba hozása volt, azzal a gondolattal, hogy ez a tábor a hazafias és emberbaráti célok szolgálata mellett segítsen a magyar refor- mátusság egyházi és társadalmi munkájában is, sőt: mindezeken felül, valamennyi magyar egylet között egyedül, célul tűzte ki az amerikai történelem és hagyományok ismertetését és tanulmányozását és tagjainak ez irányú nevelését, az Egyesült Államokkal szemben köteles hazafiasság hangoztatásával. Nem csoda, ha tizenegy esztendővel a meg
