Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-07-01 / 7. szám
/rr» OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly 1=] Főszerkesztő—Editor in Chief: STEPHEN MOLNÁR Felelős szerkesztő—Managing Editor: GEORGE KEREKES BORSY Subscription $2.00 a year Előfizetés $2.00 évente Megjelenik havonta 1=] Társszerkesztök—Associate Editors. EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage, Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936. VOLUME XVIII. OUR CHILDREN’S YEAR JULY, 1940 KÉSZÜLJÜNK ERDÉLYBE! 1940 julius 15.-én, midőn e sorokat papírra vetjük, a legutolsó hir mindössze annyi, hogy Erdély jövendő sorsa és hovatartozásának végleges megoldása a nyugat-európai háborús helyzet s a keleti orosz veszedelem miatt halasztást szenvedett. Az irás pillanatában tehát nincs még bizonyosság arra, hogy a székelység ősi földje mikor és milyen mértékben szabadul föl a húsz esztendős kálváriajárás görnyesztö igájából. Nincs bizonyosság, de mi úgy érezzük, hogy Erdély revíziójának kérdése nem lehet függvénye a háború jobbra vagy balra dőltének, mert az nem hatalmi kérdés, hanem igazságszolgáltatási folyamat: és mint ilyen rövidesen érvényesülni fog. Nincs messze tehát az az időpont, amikor az elszakított erdélyi magyarság visszatér földrajzilag és politikailag is ahoz a magyar testvériséghez, amitől lélekben soha, egy pillanatra sem szakadt el. Ha már most ezt, az igazság végső diadalába vetett rendíthetetlen bizodalommal igy érezzük és hisszük, akkor itt az ideje annak, hogy az épen egy esztendővel ezelőtt “Erdélybe vágyunk” címen irt cikkünk után szinte kötelességszerüen figyelmeztetőre hangoljuk a harsonákat.. A vágyunk után most már a második lépés következzék: Készüljünk ! Nem tudjuk mikorra rendeli el Isten azt a ki- beszélhetetlen boldogságot, amit két milliónyi erdélyi magyarnak hazatérése fog jelenteni a világ tiz milliós magyarsága számára. Mi csak azt tudjuk, hogy a Tüzföldtől Kanadáig, Kassától Délafrikáig, Ázsiáig és Ausztráliáig a legszebb tüzek fognak kigyulni. A túláradó öröm tüzei. Nem beszélhet majd elég ékesen erről a levél, a sürgöny, az ajándék, a költemény, a prédikáció, az imádság, a vezércikkeknek ezre. Bármikor jöjjön is, az idén, jövőre vagy csak esztendők múlva, amikor az első hir eljut hozzánk arról, hogy az ut szabad, hogy a meggyötört testvért keblére fogadhatta a szülő édes anyánk, őshazánk, Magyarország: — nekünk készen kell lenni arra, hogy a legtöbbet, a legnagyobbat: magunkat vigyük a szent testvéri ölelkezésre. Tízezrei élnek itt velünk azoknak, akik mint erdélyi származásúak, különösen az utóbbi két esztendőben, a végsőkig megkeseredett magyar lélek könnyes szemével nézték az óhazai zarándoklatok indulását. Mert ők nem mehettek! A vizum-szerzés nehézségei és szemérmetlen drágaságán kívül száz más akadály is visszatartotta őket. Igen fontos oknak, sokszor szinte halált megvető bátorságnak kellett lenni annak, mely az akadályok ismerete és mérlegelése után is nekimerészkedett az útnak. Kétszer is meggondolta minden erdélyi magyar: menjen-e, mikor tudván tudhatta, hogy látogatása miatt otthoni szeretteit teszi ki otromba zaklatásoknak. Ezekre gondoltunk különösen, mikor leírtuk: a legtöbbet, legnagyobbat kell vinnünk Erdélybe. A régvárt, a megsiratott, a talán örökre elszakítottunk tartott fiút, leányt, testvért, vagy szülét. A Golgotán emelkedni látszik a nap. A meg- feszittetés után közeledni látszik a Feltámadás gló- riás hajnala. Készüljünk tehát Erdélybe! Egyesületünk már egy esztendővel ezelőtt ebben a jegyben hirdette meg tagszerzési és tanulmányi versenyét. A versenyt — melynek nyertesei ingyenes erdélyi utat kapnak — a háború miatt sem fujtuk le, csupán az indulás dátumát voltunk kénytelenek bizonytalan időre elhalasztani. Abban a helyzetben vagyunk tehát, hogy újabb jelentkezőket is elfogadhatunk. Sőt hívjuk is őket! Jöjjenek és együtt készüljünk Erdélybe, hogy amikor a gyönyörű pillanat elérkezik: a nagy zarándoklatra olyan tömegben indulhassunk, amely méltó legyen Egyesületünkhöz, az amerikai magyarsághoz, de mindenek fölött ahoz a mérhetetlen boldogsághoz, amit a húsz keserves esztendő utáni viszontlátás fog jelenteni. Borsy-Kerekes György.
