Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-06-01 / 6. szám
14 TESTVÉRISÉG When lie heard why we had come, he immediately called several other teachers into the room. They were all interested in me, but curious to know why Father had brought five boys with him when the letter from the Secretary of Education clearly mentioned my name and no other. Father answered clearly and shorty. “I do not want one of my sons to be better educated than the others. If one goes to the Gymnasium, they all go. If they can’t—well, there will be no further education here.” Such stout resolution pleased the monks, but they asked if they might test me before they decided any further. They wanted to learn if I were as able and intelligent as the old scientist, Mr. Otto Herman, had said. As they prepared to examine me I grew more and more nervous, and began to smoke. “Is that necessary?” asked the principal. jövetelünk okát, még néhány tanárt szólított a terembe. Személyem mindannyiukat érdekelte, de érdekelte őket az is, vájjon miért hozott apám egy fiú helyett ötöt magával, mikor a kultusz miniszter levele kizárólag csak engem említett és senki mást. Apám röviden és érthetően válaszolt. “Nem akarom, hogy egy fiam a sok közül képzettebb legyen mint a többi. Ha egy a gimnáziumba fog járni, akkor mind fog menni. És, ha ez nem lehetséges, úgy — nem lesz tovább taníttatás itt.” Atyánk ezen kemény elhatározása tetszett a barátoknak, akik megkérték őt, hogy kikérdezhessenek határozatuk előtt. Meg akartak győződni arról, hogy én tényleg oly okos és intelligens voltam-e, mint azt Herman Ottó ur állította. A vizsgálati előkészületek mindinkább idegesítettek és igy, én végül is rágyújtottam. “Hát ez mire jó?” kérdezte az igazgató. WATCHED ME WITH PRIDE. RÄTARTIAN SZEMEZTEK. “It may help with his answers,” replied my father seriously. They nodded their permission, and soon I had a thick cloud around me, which only lightened when I stopped to listen to the first question. My feelings eased as I gave the first prompt reply. Then, after each question, I would smoke until I had composed my answer, give it, and then with a fine long puff would clear the air around me. Father and my younger brothers watched me with pride. Father would observe me closely, as if his own intentness might help. Then, when he saw I was capable of answering the question, he would lift his pipe high and wait with patience. The teachers seemed as pleased by my knowledge as they were amused by our manners. “Majd mig felel lódíthat rajta,” volt apám komoly válasza. Fejükkel megértőleg és jóváhagyólag bólintottak s igy engem hamarosan sürü füstgomo- lyag vett körül, mely csak az első kérdés felvetése alatt hagyott alább. Az első felelet megadása után enyhült a szorongásom. És ettől kezdve mig válaszomat kieszeltem füstbe burkolództam és utána mély, erős pöffentéssel tisztítottam a levegőt körülöttem. Atyám és fiatalabb öcséim rátartian szemeztek felém. Atyám szorongva figyelt reám mintha ezzel segíthetett volna. Amikor látta, hogy a kérdésekre nehézség nélkül tudtam felelni, pipáját meg-megemelve nyugodt türelemmel várt. A tanároknak szemmel láthatólag tetszett felkészültségem, de, ép oly mértékben mulattak a magatartásunk felett is. A vizsga sokáig tartott, mig végül az
