Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-06-01 / 6. szám
12 TESTVÉRISÉG PARANNAI MAGYAROK Irta: ALBERT JóZSEFNÉ Rio, 1940 Ahonnan ezeket a sorokat írom, két magyar telep áll Brazíliában, az egyik Bethlen, a másik Bocskay nevéről nevezve. A magyar ügyekben fáradhatatlan Apostol János tiszteletes ur meghívására rándultam ki ezekre a brazíliai telepekre, amelyekben a magyar hazaszeretet vesztalángja él az itteni kivándorlottak szivében. Rióból indultunk, s először Sao Pauloba érkeztünk egy ház elé, mely előtt kis csoport ember ácsorgott, nyílt tekintettel és köszöntéssel: rögtön látni lehetett, hogy magyar testvéreink várnak ott bennünket. Itt a KIÉ fogadott berniünket és Pór Imre téglagyáros vendégei voltunk. Velük együtt meglátogattuk az anastációi római katholikus bencéseket, a magyar iskolákat, templomot, a magyar gyülekezeti termet. Ettől kezdve dr. Jordán Emil tisztelendő ur is velünk tartott, abból a célból, hogy fölkeressünk néhány magyar családot. Vonaton folytattuk utunkat, s akkor tudtuk meg, hogy az egyik vagonban hegedűkkel és nagybőgőkkel fölszerelt baptista honfitársak utaznak velünk Arpádfal- vára, rokoni és baráti látogatásra. Egyházi dalokat énekeltek, az egyiknek ez volt a kezdő sora: “Mester, a bősz vihar dühöng,” a másiké: “Jézus ölében...” A nagyrészt biharmegyei származású gyülekezet arcán megnyugvás és 'béke ült, s ennek az emlékével tértünk aznap nyugovóra. Reggel át kellett szállnunk a parannai vonatra, amely nagy kávébokrok, mandioka, és négy méterre nőtt kukorica ültetvények között vitt bennünket. Az itt-ott előtűnő pálmafák és banánok sorai figyelmeztettek rá bennünket, hogy nem odahaza vagyunk... Huszonöt percig várt vonatunk az egyik állomáson, aztán Londrinára futott be a vonat, s itt már a közeli Bocskay telepen lakó magyarok nevében küldöttség várt bünnünket. Mindenfelé uj, cseréptetős faházak tarkították a vidéket, s a Brazil földön, az idegen rengetegben, harsogott a magyar dal. Alig vettük észre, hogy megérkeztünk Rollandiára. Az állomástól 100 kilométerre áll a Bethlen-telepi iskola, s a gyülekező helyig négy tanyán mentünk át, közte Mágócsi uramnak gyönyörű virágokkal körülvett hajlékán. Itt is kedvesen, nagy örömmel fogadtak, s megint terített asztal következett. A magunkkal hozott gramafo- non mindenütt elsőnek a himnuszt muzsikáltuk, utána pedig hallgató nóták következtek.. . Másnap reggel istentisztelet volt, akkor avatták fel a gyülekezeti termet. Volt keresztelő, fényképezés, filmezés, ismerkedés. Nyílt szívvel közeledtek hozzánk a vendéglátók, s gazdag ebéddel fogadtak. Utána a nagyteremben hallottuk Apostol tiszteletes urunk buzgó, szép szavait, s itt a kicsinyek ■is kitettek magukért. Szaporán pergett a nyelvük, lángolt a szemük és hazafias öntudattal mondtak el néhány verset így szavalt a telep kedvence, a pöttömnyi Buró Matildka is. Estére bankett következett a Bethlen-telepen, ahol Csatlósné és Hummal testvéreinket illette dicséret ven- régszeretetükért. Az itteni magyarok, a Kajári, Jobbágy, Szarka, Kap- ronczay, Vozáry és más családok nagyszerű beszéde, ked vés dalaik, komoly szavalataik felmelegitették az együtt- létet, külön említésre méltó Bucsky szakácsnak, meg a kinti magyar asszonyoknak sok remekbe készült étele. A lelki épülést a testi táplálék is kiegészítette. Meglátogattuk Maróthy honfitársunk fűrésztelepét is, s amig haladt az autóbusz, amely bennünket vitt, kukoricalevelek és faágak csintalankodtak be az ablakokon... Itt is az iskolaházhoz mentünk először, de észrevettük, hogy ijedt arcok fogadtak bennünket, később megtudtuk, hogy konkolyt hintettek közéjük, magyart a magyar ellen uszították, mintha nem volna ennek a szegény népnek elég itt a küzdelem, a gond, a honvágy, amely napról- napra kínozza, ezt még széthúzással is súlyosbítják. Föl- háborodással vettük észre a bomlasztó munkát, s hiába hirdettük a szeretetet és a szabadságot, hiába hittük, hogy felvilágosodott emberek vagyunk, a túlbuzgók a testvéreik lelkét, a marcangolok “munkába fogták.” Pedig mennyire fáj itt a hazától való elszakadás... De hamarosan napirendre tértünk a dolgok felett. Nagyszerű ebéd várt bennünket, amelyet egy hajdani tiszti szakács remekelt. Kitűnő paprikás, tűzdelt őzpecsenye, ecetes uborka, zöldpaprika, dobostorták, piros és fehér rózsákkal, farsangi fánkok és egyéb sütemények tolmácsolták, hogy itt Ms szeretet vár bennünket. Mikor asztalhoz ültünk, a föfogásokat fehérbajuszu, huncutkás magyar bácsi hozta be, szép ősi szokás szerint magasra emelve a tálat és azt tréfás köszöntőkkel tette elénk. Délután istentisztelet volt, s utána a Bethlen-telep lakóinak ünnepe. Hamarosan egy lélekben olvadtunk össze és mindenki hazavágyott. Az asszonyok elbeszélték, hogy mennyit küzdenek, hogyan látják el hétéves kislányok a háztartást, a jószágot, mig a felnőttek a földeken dolgoznak. Hősök ezek az asszonyok, akik előtt mélyen meg kell emelni a kalapot, megmaradtak hazai igénytelenségükben és végzik a nehéz munkát. De nincsenek elhagyatva, mert a Gondviselés közéjük vezérelte egyik szolgáját, aki szeretettel törli verejtéküket és fárasztó utakat tesz meg értük, hogy segítő kezét nyújthassa feléjük. Este tánc is volt, majd szállásunkra mentünk. Én Vass Sándor uj házában töltöttem az éjszakát, ahol éppen esküvőre készültek. A menyecskét négyszobás tolóablakos, szép faház várja már.. . Mindenütt a tanyán példás rend és tisztaság. A jó Vass néni finom törülközőt szedett elő vendégeinek, éreztük, hogy mint édesanya vigyáz ránk. Reggel könnyek jöttek szemünkbe a bucsuzásnál. Másnap visszafordultunk Londrina felé az autóbusz- szal és egész nap és éjszaka utaztunk, mig feltűntek Sao Paulo külvárosi házai. Ott még együtt maradtunk, majd újra vonatra szállva megérkeztünk Dorénába, s melegen búcsúztunk el egymástól. ... Végül egyedül maradtam kinn az éjszakában. Az induló vonat felé még hangzott az üdvözlet. Aztán magam maradtam gondolataimmal. Végig vonult előttem mindaz, amit az utón láttam. Akik a magyar parasztról rosszul vélekednek, menjenek el ezekre az általunk bejárt telepekre, s csodálkozni fognak, hogy mennyi szív, lélek, szeretet, humorérzék, tisztesség, hála, vendégszeretet és ragaszkodás fogadja őket! Nem fejezhetem be soraimat anélkül, hogy köszönetét ne mondjak tiszteletes urunknak azért a nagy önfeláldozásáért, amellyel a magyar ügyeket kezeli. A brazíliai magyarságnak ez a szeretet az összetartó ereje. FONTOS FIGYELMEZTETÉS A KÜLFÖLDI MAGYAROKNAK A külföldi, különösen északamerikai magyarok mind többen és többen fordulnak a Magyarok Világszövetségének központi irodájához azzal a kéréssel, hogy az iroda legyen segítségükre különféle okmányaik, legtöbbször keresztlevelük megszerzésében. A Magyarok Világ- szövetségének központi irodája ezúton közli, hogy nagyon szívesen áll a külföldi magyarok rendelkezésére, de saját érdekükben kéri őket, hogy minden egyes esetben pontosan Írják meg születésük helyét, időpontját, vallásukat és szüleik nevét, mert csak igy tud ügyeikben haladék nélkül eljárni és igy tudja a szükséges okmányokat nagyobb késedelem nélkül beszerezni. A vallás közlésére azért van szükség, mert sokan olyanok kérik okmányaik beszerzését, akiknek születésekor Magyar- országon még nem volt állami anyakönyvvezetőség, hanem az egyes felekezetek vezették az anyakönyveket.
