Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-05-01 / 5. szám
10 TESTVÉRISÉG VILÁGSZÖVETSÉGI GYŰLÉS A Magyarok Világszövetségének ez évi rendes köz gyűlése, Br. Perényi Zsigmond elnöklete alatt, április 29-én volt Budapesten, ahöl az elnökség részletes jelentésben számolt be a Szövetség 1939. évi működéséről. Az értékes jelentésnek az amerikai magyarságot illető részéből idézzük a következőket: “Északamerika megmozdulásának köszönhetjük, hogy a múlt esztendőben már nem két, hanem három nagy egyesület küldte el az óhazába követeit, körülbelül kétszázat. Természetesen valamennyit — ahogy ezt eddig is mindig tettük — a legnagyobb szeretettel fogadtuk. Az idősebbeket azért, hogy felfrissüljön bennük a magyar érzés, a fiatalokat pedig azért, hogy azt felébresszük bennük, örömmel tapasztaltuk, hogy amikor a visszacsatolt Felvidéken jártunk velük, mindannyian velünk együtt örültek Magyarország megnagyobbodása felett. Ez az együttérzés nyilvánul meg különben azokban a levelekben is, amelyeket már az uj hazából küldenek nekünk. A hozzánk érkezett hírekből pedig megállapíthatjuk, hogy különösen a fiatalok amerikai rokonaik, ismerőseik, barátaik felvilágosításával hálálják meg kamatostul azokat az áldozatokat, amelyeket értük hoztunk és amelyekkel a Verhovay Segélyegylet, az Amerikai Magyar Református Egyesület és a bridgeporti Amerikai Betegsegélyző és Életbiztositó Szövetség áldozatot nem kiméivé lehetővé tették hazajövetelüket. Köszönjük is ezeknek a nagy egyleteknek a magyar ügy érdekében hozott áldozatait. Ebben a jelentésünkben örömmel állapítjuk meg, hogy Északamerika magyarságának a magyar egység megteremtését célzó törekvése a múlt év vége felé már eredményre is vezetett. A Verhovay Segély egylet és az Amerikai Magyar Református Egyesület tényleges közreműködésével Washingtonban már meg is kezdte működését az Amerikai Magyar Szövetség. Reméljük, hogy a többi nagy magyar egyletek, egyházi és egyéb intézmények csatlakoznak a továbbépítés munkájához és nem érnek célt megint azok a konkolyhintők, akik az amerikai magyarságnak ezt a már régen nélkülözött és csak az amerikai magyarság javát célzó intézményét cl akarják gáncsolni. Örömmel jelentjük azt is, hogy a Magyar Tudományos Akadémia áldozatkészsége lehetővé akarja tenni, hogy megjelenjen az a könyv, amely a külföldi magyarság, főleg a fiatalok előtt van hivatva Magyarországot minden tekintetben megismertetni. Reméljük, hogy a Magyar Tudományos Akadémia által kitűzött pályázat eredményre fog vezetni. Ezzel a második világkongresz- szus egyik legfőbb kívánsága fog teljesülni. Természetesen állandó gondoskodásunk tárgyát képezi az is, hogy a hasonló szellemű angol könyvet is minél előbb a fiatalság kezébe adhassuk. A múlt évben is, amint ezt különben mindig tettük, a külföldi magyar testvéreink mindenfajta hozzánk érkezett kéréseit a legjobb tudásunk szerint elintéztük, közülök 2638-at írásban. A Világkongresszus határozata értelmében megépítendő Magyar Ház céljaira eddig 2,436.20 P folyt be, az alapitó tagsági dijakból és a Bandholtz-alapból — amely két alapítványnak csak a kamatait szabad felhasználni — 9,353.00 P. áll a Világszövetség rendelkezésére. MAGYAR SORS 1940-BEN Alábbi cikket Szabó Imre budapesti esperes irta az óhazai magyar reformátusság legnagyobb lapjába. Érdekes és tanulságos meglátni, hogyan gondolkodnak otthon legjobbjaink. “Túlontúl telítve vagyunk külföldi államok propagandájával. Egyik nap francia, másnap angol, mindkét napon a német háborús propaganda erői áradnak szét. Visszalapozva az elmúlt hónapok sajtókiadványaira, pontosan meg lehet állapítani, hogy a hadviselő feleknek hány propaganda-ütközete folyt már le semleges sajtókban. Azért nem olvas egy sereg ember ma újságot, hogy kivonja magát olyan hatások alól, melyeknek eredetét nem ismeri s azért olvas sok ember három újságot is, mert gyanút fogott a saját újságjával szemben. A napilapok morális hitele jutott válságba, mert vagy nem tudnak pontosan semmit, vagy amit tudnak, azt legtöbbször nem szabad közölni. A semleges országokban a sajtó köré most aszerint csoportosulnak az olvasók, hogy ki melyik nagyhatalom győzelméért drukkol. Hamarosan az is kiderül, hogy ma már senki sem semleges. Társaságban nyiltan megmondják az emberek, hogy hová húz a szivük. Sok jóindulatú magyar szive oda húz, akitől több jót remél nemzete számára. Ezzel az ábrándos hittel játszik, vagy ezt dngerli a külföldi propaganda, mely különös súlyt helyez arra, hogy a kis népek rokonszenvét biztosítsa a maga számára. Nem jó belekeveredni a háborút viselő felek egymásról táplált véleményébe és nem jó osztani azokat ,mert végzetszerűen beleránt a háborús propaganda tőreibe és hálójába. Az el nem döntött mérkőzés előtt nincsenek az ellenfelek abban a helyzetben, hogy egymásról tárgyilagos Ítéletet alkothassanak. Mig létünkben nem vagyunk megtámadva, őrizzük meg a tárgyilagosságot az ellenfelek igazságairól és tévedéseiről. Az egyik legnagyobb nemzeti feladat ma ennek a tárgyilagos magatartásnak napról-napra való leküzdése és megőrzése. Nem szabad beleesni egyik fél hipnózisába sem. Vannak itt úgyis elegen fuvolások, akik igen könnyen az egyik, vagy a másik dallamát fuvolázzák, áltatva magukat és sűrűn emlegetve a gerincet s nem veszik észre, hogy már rég a maguk szövegére fújják a más nótáját. Isten óvjon attól, hogy úgy befonjon a külföld propagandája, hogy önmagunkról megfeledkezve, jobban higyjünk az ígéreteknek, mint a tényeknek. Ma az a magyar sajtó végzi a legnagyobb szolgálatot, mely erre a lehetetlennek látszó, de egy magasabb etikai és lelkületi síkon mégis lehetséges magyar magatartásra tanít. Ezért érdemes a legjobbaknak fáradozni a sajtó- szolgálat e legnehezebb időszakában.” (Budapest) Szabó Imre.
