Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 24/1-4. (Budapest, 1901)
3-4. szám
A TARNÓCZI KÖVÜLT FA. -277 vizsgálati anyaggal a helyszínéről ellátott s ott engem kalauzolni szíves volt, őszinte köszönetet mondani. A törzs előfordulása geologiai szempontból és az elkövesedés.* A törzs az alsó és felső mediterran közötti határon fekszik, biotitandesit-tufa által körülvéve és borítva. A tufa alatt a törzs fekvésével egy szintben homokkő-réteg terül el, az említett levéllenyomatokkal és lábnyomokkal ; ez alatt pedig kavicsréteg s lej ebb agyag foglal helyet. Abból, hogy a kövült fa régen még teljes egészében ott feküdt, biztosra vehető, hogy mint élő fa is ama helyen, vagy legalább is attól nem messzire allt, a hol most fekszik. Ez a körülmény, a sok helyen található másodlagos előfordulású fakövületekkel szemben, a tarnóczi törzsnek mindenesetre különös értéket kölcsönöz, mert ez, ennek következtébén a botanikának és palíeontologiának értékes adatokat nyújt honunk ama korszakbeli flórájára — sőt a mint látni fogjuk — klímájára nézve is, a mely geologiai korszak rétegeiben előfordul. Az elkövesedés előtt a törzs nyomásnak volt kitéve, s ennek következtében keresztmetszete eliptikus és belső szerkezete ránczos, gyűrött. A megvizsgált darabokban többnyire csak az évgyűrűk szilárdító tracheidái** és — a vezető pásztában — egyes gyantás organikus anyagokkal és néhol pyrittel és markasittal kitöltött, apró tracheidacsoportok (XIII. tábla) tartották meg eredeti alakjukat, mely utóbbiak kitöltése még az összenyomás előtt történhetett. A törzs szine szürke és fekete között változik. Kemény, tömött részeit, helyenként poriékonyak váltják fel s olyanok, melyekben az évgyűrűk könvnyen elválaszthatók egymástól. A törzs ásványos anyaga mikroszkop alatt erősen fénytörőnek és kettős törésű részecskékből állónak látható, mely részecskék egy részénél világosan meg volt állapítható, hogy optikailag kéttengelyűek. Az opál-félék között tudvalevőleg szintén fordulnak elő kettősen fénytörők, s további * A geologiai és ásványtani adatokat Dr. BÖCKH HUGÓ bányász akad. tanár úr állapította meg. ** «Szilárdító tracheidák» a vastag falu, nyáron képezett tracheidák és «vezető tracheidák» a vékony falu, tavaszszal képezettek. Hasonló értelemben használom az évgyűrűk pasztáira vonatkozólag is a «vezető» és «szilárdító» jelzőket. A szokásos «tavaszi» és «nyári» vagy «őszi» jelzők nem felelnek meg, mert a pászták képződésének időtartama s az évszakok nem fedik egymást és így tudományos leírásoknál czélszerűbb — a fogalmat az illető sejtek fiziologiai funkeziója s jellege szerint pontosan kifejező «vezető» és «szilárdító» jelzőket használni. — Az előbbi jelzők használását azonban korántsem akarom ezáltal más esetekre nézve is kizárni.
