Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 24/1-4. (Budapest, 1901)
3-4. szám
278 D ; TUZSON JÁNOS vizsgálatok vannak hivatva eldönteni, hogy mennyiben tartozik a tarnóczí kövült fa ásványos anyaga valami opál- vagy chalcedon-féléhez. Mikroszkop alatt vékony csiszolatokon a sejtfalak, s bélsugaraknál és gyantajáratoknál a sejtek belseje is sárga, sárgásbarna s itt-ott sötétbarna színt mutatnak, a mit főleg gyanta és más organikus anyagok okoznak. Ezek a sejtekből könnyen kiégethetők s akkor átlátszó, helyenként szénrészecskéktől feketés ásványanyag marad vissza, melyen a faszerkezet a szénrészecskék által gyengén körvonalozva, már csak igen nehezen vehető ki. Egyes bélsugarakban s gyantajáratokban emez organikus anyagok apró cseppek alakjában látszanak. A fossil gyantára valló borostyánkősav az egyes darabokon jól ki volt mutatható ; ezenkivül azonban a kövületben alkohol által kioldható gyanta is van, jól kimutatható mennyiségben.* Egyes tracheidákban mikroskopikus kristályok is láthatók (XIY. tábla.). A törzsben levő üregek s repedések belsejét tömötten álló, apró kristályok vonják be. Vizsgálataim alatt rájöttem, hogy a törzs elkövesedése előtt gombák és szúk által helyenként megtámadva volt ; ennek következtében, valamint az elkövesedés egyenlőtlen volta folytán, a törzsben különféle odúszerű bemélyedések, lyukak s repedések vannak. A szú rágta menetek 1—2 mm. átmérőjű, mélyen a törzsbe nyúló, szabályos kör-keresztmetszetű csatornák, a melyek belülről szintén apró kristályokkal vannak bélelve. A törzs anatómiai szerkezete átlagban eléggé jól megmaradt. Vannak ugyan darabok, a melyekben a szerkezet nagyon el van torzulva, s ilyen volt az is, a mely a Dr. FELIX meghatározásához anyagot szolgáltatott ; legalább ily eltorzult szerkezetűek a Földtani Intézettől kapott csiszolatok. Az én csiszolataim nagyobbrészt jól megtartott szerkezetet mutattak, a mint az az ide csatolt képekből is kivehető. Lényegesebb nehézségek a gyantajáratok tanulmányozásában merültek fel, mert ezek majdnem mind össze voltak lapítva (1. XIII. táblán c közelében), valamint a bélsugár sejtek egymásközötti falai szerkezetének vizsgálásánál is, a melyeken a sok repedés és az elmosódott részletek következtében a gödörkézést csak nehezen sikerült felismernem. Ezeket nem tekintve, a diagnostikai értékkel biró jellegek a különböző részekből készült csiszolatokon igen jól meg voltak állapíthatók. E helyen még felemlítendőnek tartom, hogy a törzs alatt elterülő homokkő-rétegnek egy, a törzs közelében levő padkájában igen sok levélés tűlenyomat található. E levelek s tűk provenienciája alig lehet kétséges. A homokkő felületén ugyanis nagy számmal találhatók harmadkori emlősök lábnyomai is. Ez, valamint az a körülmény, hogy a homokkő kavicslerakódásba megy át, arra mutat, hogy itt valamely folyam sekély vizű * S CHELLE RÓBERT bányász akad. tanár úr vizsgálata szerint.
