Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 24/1-4. (Budapest, 1901)
3-4. szám
274 D; TUZSON JÁNOS közepéből egy darab már ki volt törve és ez az alatta levő vízmosásba zuhant. Az egész törzs nagyságára tehát csak az árok partjain megmaradt két részből következtettek. KUBÍNYI azonban feljegyzi (1), hogy midőn 1837-ben legelőször ott járt, öreg pásztorok beszélték, hogy fiatal korukban még egy darabban nyúlt a törzs az árkon keresztül, ezen gyakran átjártak és a gyertyán törzséhez való hasonlatossága következtében «gyurtyán kőlóczá»-nak nevezték. KUBÍNYI a két törzsrészt 1840-ben ásatta ki. A vékonyabb véget széthordták, s ebből került egy 2 m.-es darab a Nemzeti Múzeumba is. A vastagabb véget KUBÍNYI akkor csak részben ásatta ki, s ezt később gr. FORGÁCH táratta fel egészen. Ez a vastagabb rész meg van ma is, mintegy 24 m. hosszban, s a Nemzeti Múzeum gondosan beboltoztatta és így megvédte volt a járókelők pusztításától. Midőn azonban ez év tavaszán a kövületet felkerestem, a boltozat, jobban mondva az alagút homlokfalát beomolva találtam s az alagút oldalán alkalmazott vasajtó is hiányzott. A kövület, mely nagyon is méltó volna a gondos megőrzésre, most megint át van adva az enyészetnek. A törzs körül halomszámra fekszenek letördelt darabjai s a Losonczról és máshonnan kirándulók apraja-nagyja töri-zúzza a törzset, úgy, hogy ez már mindenfelé ki van kezdve s lassanként elveszti eredeti alakját. Érdemes lenne, hogy a törzs megvédésére megint intézkedés tétessék, annál is inkább, mert a kövület környezetében még számos más kövült törzs is van ; közvetlen szomszédságában egy levél- és tűlenyomatokban igen gazdag homokkő-padka fekszik, s így itt phytopalœontologiai szempontból igen érdekes és értékes terüJet van. Dr. BÖCKH HUGÓ bányász akad. tanár úrral — ki a törzs geologiai viszonyainak pontos megállapítása végett volt szíves velem ide kirándulni, — az említett homokkő-padkán e nyáron őskori emlősök lábnyomaira is akadtunk, a mi még érdekesebbé teszi e területet s még kívánatosabbá azt, hogy e hely s az ott levő értékes paheontologiai anyag a tudomány számára együttesen mennél gondosabban megőriztessék. KUBÍNYI és Dr. SZABÓ részletes leírásaikban a kövülettel a méretek s a külső ismertetésén kívül főleg geologiai, ásványtani és chemiai szempontokból foglalkoztak ; arra nézve azonban, hogy mily fafaj törzséül tekintendő a kövület, indokolt véleményt nem adtak. KUBÍNYI ugyan feljegyzi (1 ), hogy a törzset tölgyfának véli, hogy rajta odvas részeket s nagy rovarmeneteket talált, mely utóbbiak nézete szerint a Cossus ligniperda nevü lepke hernyójának rágásai. Ezek azonban mind csak feltevések s mint ilyenek csupán történeti adatok, épen úgy mint az, hogy a nép gyertyánfáról nevezte el a törzset. Azzal a kérdéssel, hogy mily fafaj törzse a szóban levő kövület, később Dr. FELIX -TÁNOS foglalkozott szakszerűen (5.6.). Dr. FELIX a törzset a KRAUS
