Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)
1. szám
A COLLODICTYON TRICILIATUM SZERVEZETE. 5 Egy nagy és mély hosszbarázda mindig van; ábráin igen jól rajzolja •«ezt STEIN , mint ezt a mellékelt STEIN-másolaton (5. szövegábra) is igen jól lehet látni. Ezen barázda lényeges, fontos s állandó fajjellem. A mellső testvégen kevéssé határozott, hátrafelé egyre élesbül, olyannyira, hogy többnyire két szélén kihúzott csücskökbe folytatódik, melyek néha rendkivül prsegnansak. Ezen nagy barázdán kivül van még sokszor több kisebb s nem is olyan éles mellékbarázda, mely mind hosszirányú. Tannak azonban olyan példányok is, melyek nagy barázdája is csak nagyon kevéssé látszik. Igen nagy e tekintetben a változatosság. Mit következtethetünk a mondottakból ? Első sorban is azt, hogy a test meglehetősen amoeboid, másodszor pedig, hogy valóságos « pellicula» nincs. Hogy a Ciliáták-éhoz hasonló pellicula itt nincs, nemcsak a néha igen tekintélyes metaboliából, hanem főképpen és kétségtelenül az állábképződésből következik. Vizsgálati naplómban a sejtek testfalára vonatkozólag következő megjegyzéseket találok : Erős nagyítás (750-szeres) alatt a legkülsőbb réteg sötétebbnek s consistensebbnek látszik, mi azonban onnan ered, hogy a szélén bizonyos minimális vastagságban egybefolyó képe ezáltal elmosódik, minek optikai kifejezője a sötétebb contour. Zsugorító szerek (Chlorzinkjód, alkohol) alkalmazásakor nem emelődik le külön testburok, hanem a felső határréteg ilyenkor is contactusban marad az ectoplazmával. A sejtek elhalásukkor egy ideig megtartják körvonalukat, ez azonban csakhamar elenyészik s a sejt széjjelfolyik. Döntő bizonyíték azonban, hogy láttam szemcséket, melyek az elhalás előtt egyszerűen a felületen kiváltak., Ugyancsak ilyen bizonyító erővel bir a táplálék felvételének módja. A Collodictijonok ugyanis egyszerűen reáfeküsznek áldozatukra s azt a szó szoros értelmében magukba temetik, mi merőben lehetetlen, hacsak némileg is consist.ens sejtfal van. Ennek hiánya tehát, a mondottak után, nem lehet előttem többé kétes. Ennek megfelel az, hogy az egész testfelületen, kisebb-nagyobb számban találunk szemcséket, annyira közvetlenül a határréteg alatt, hogy a testből mintegy kiállnak. A mellékelt tábla csaknem minden rajzán lehet ezt constatálni. Ezen jelenség pendantja a Monas vivipara nevű szép ostoros állatka, melyhez a Collodicti/on sok tekintetben hasonlit. Nem is valószínűtlen, hogy felületesebb vizsgálat alkalmával vele össze is tévesztették. A két infuzórium azonban nagyon lényegesen különbözik egymástól, lévén a Mo)ias egyostorú, a Collodiclijon azonban négyostorú.
