Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)

1. szám

4 FRANCÉ menetek. A hátsó testvég különösen élénken alakváltoztató ; majd hosszú hegyes csúcsba, majd, kapcsolatban a testen fellépő barázdákkal, két-három végbe húzódik ki, máskor pedig legömbölyödik s vagj^ egészen sima, vagy pedig egy-két állábacskát is bocsát. A sejtek az egytengelyű typust követik ; a hossztengely összeköti az ostorok eredési pontját a hátsó testvéggel; ennek irányában fekszik továbbá a sejtmag, valamint a már említett barázdák is, melyek egyenesen faj-jellemnek mondhatók. Szükséges tehát, hogy a testalakkal valamivel behatóbban foglalkozzunk, annyival inkább, mivel ez kapcsolatos némely élettevékenységgel, nevezetesen pedig a táplálék felvételének folyamatával. A hátrafelé tetemesen megifjjúsodott tojás alakja azért mondható alaptypusnak, mert akármilyen alakváltoztatást visz is véghez a test, mindig visszatér ezen alakhoz. Ezen alak némelykor egészen szabályos; a tompa, lekerekített vég ez esetben a mellső testvég, mely a csillangókat viseli. Alakeltérések háromféle módon jönnek létre; vagy active: összehúzódás és megnyúlás által, vagy pedig pseudopodiumok képződésével; evvel szemben áll a passiv alakváltoztatás. Ez — mire előbb is utaltam kapcsolatos a táplálék felvételével. A Collodictyon tudniillik főképpen Euglenaceákkai él, melyek aránylag nagyok s ezek különféleképen eltorzítják a test alakját. Az activ alakváltoztatások erőteljesebbek a hátsó végen, mint a mellsőn, mit talán mechanikai okokkal lehet magyarázni. Az ostorok eredési pontj £lZcLZ cl test mellső vége is igen alakváltoztató. Néha — mivel ezl: több esetben figyeltem meg, talán általánosabb elterjedésü jelenségnek is mondhatnám — ezen testrész kissé besüppedt s akkor az ostorok mélyedésből indulnak ki, máskor pedig kis nyúlványnyá húzódik ki, melynek tetejéről ered a négy csillangó. Ezen két szélsőség között azután sok az átmenet. E helyen kell megemlítenem végre amaz alakváltoztatást is, mely a sejtek elhalásával jár s csaknem minden infuziorum sajátsága. Ép, mert a test oly annyira alakváltoztató, felesleges, hogy itt az alak minutiozus részleteit hosszasan fejtegessem. A tudománynak abból vajmi kevés haszna van, ha «egyedeket» írunk le; elég, ha megállapítjuk az alapformát, ha ismertetjük az extremeket, ha leírjuk a leggyakoribb alakot s megállapítjuk a metaboliát. Hogy a szélsőségeken belül s ezen körülmények közt végtelen a változatosság és átmenet, magától értetődő dolog. A Collodictyont nagyon jellemzi azon néha egyes számban, túlnyomóan azonban többes számban előforduló mély hosszbarázda, melyet már a régibb búvárok is ismertek s melyek alapján nevezte el STEIN a Tetramitust «sulcatus»-nak.