Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)

1. szám

A COLLODICTYON TRICILIATUM SZERVEZETE. 3 »loud (melyet STEIN nevén ír le), sajnosan nem igen tisztázza fogalmainkat, mert — mint majd az alábbiakban kimutatom más véglényt tartott Collodictyonwák, mint a milyent CARTER és STEIN figyeltek meg. Ha visszapillantunk a dolog ezen dióhéjba szorított hisztorikumára, meg kell adnunk, hogy a Collodictyon, illetve Tetramitus még mindig megkívánja monografikus leírását. Ezt akarom adni a következőkben. Először láttam Collodictyont az 1894. év tavaszán az Ecsedi láp egy pocsolyájából hozott vízben. De akkor csak néhány példány jelenlétét konstatáltam és bővebben nem foglalkoztam az alakkal. Szerencsés véletlennek köszönöm, hogy az 1895. év tavaszán Budán a katonakórház (I., Alkotás-utcza) háta mögött végig húzódó vízárok medenczéjében megint megtaláltam a szóban lévő lényt. Nagyobb eső után a medencze megtelt vízzel; az árokban mindig meglevő Euglena-félek a nekik kedvező médiumban nagyon elszaporodtak, olyannyira, bogy zöldre festették a medenczében levő vizet. Az Euglenák kedvéért merítettem a vízből s mikor aznap este nagyítómmal gyönyörködtem bennük, megtaláltam legelkeseredettebb ellenségeik egyikét, a Collodictyont is. Örömöm azonban nem tartott sokáig. Az Euglenák rendkívül hamar mentek tönkre. Az árokba többfelől csatorna is nyílik s az ezekből származó hulladék igen gazdag rothadási bacteriumfiorát hoz létre. Ezen bacteriumok két nap alatt végkép lehetetlenné tették az Euglenáknak a megélhetést, ezek elpusztultak s sikertelen maradt minden törekvésem, hogy újabb gyűjtéssel megint reátaláljak érdekes társukra, a Collodictyonra. A két nap alatt sem igen vizsgálhattam, úgy hogy legfőbb eredményem ez alkalommal is csak a Collodictyon Eitglenás pocsolyákban való olőjövetelének megállapítása volt. Ennek is meg volt azonban a maga értéke, mert most már tudtam, hol keressem. Reá is találtam csakhamar Áapagedl morva városka egy nagy pocsolyájában ugyanazon év nyarán. Néhány hétig ott napról-napra észlelhettem a Collodidyont; később, letelvén szabadságom ideje, Pestre vittem anyagot s a műegyetem növénytani intézetében hónapokig (1895 deczember haváig) kultúrákban tenyésztettem. Ezen idő alatt meglehetősen megismerkedtem a szóban lévő infiizórium szervezetével s ezen tanulmányok szolgáltak ezen leírás alapjául. A lelőhely természeti viszonyairól s faunájáról majd alább mondom <•1 a szükségeseket, első sorban igyekeznem kell. hogy lehetőleg szabatos leírást adjak a berniünket most érdeklő véglényről. Ha először látjuk, nagyjában Monas vivipara benyomását teszi e ha nem figyeljük meg behatóbban annak is tarthatjuk. Mint amaz alakváltoztató, de mint amaz is, rendesen tojásdad alakú. Ezen alaktól a hátrafelé csúcsosodó kúp- és körtealakig terjednek az át1*