Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)

1. szám

ADATOK A MARCGRAVIACEAE ÉS AZ AROIDEAE ISMERETÉHEZ. 47 hogy a levél kellő szilárdságot nyerjen általuk, szükség nincs, legalább is nem a mechanikai elemek számának egyenes arányában. E tételből kifolyólag éppen nem meglepő, hogy : A két levélalaknak megfelelőleg a chloroplastok nagysága is kétféle. Igaz, hogy erre vonatkozólag oly rendkívüli nagyságbeli különbözetet, mint H. 0. JUEL a Marcgravia coriacea-nál, én a Marcgravia umbellata-nál nem találtam : de bizonyított tényállásképpen constatálható legalább is a viszonylagos nagyságbeli különbözet, illetőleg eltérés. H. 0. JUEL 1 helyesen járt el, a midőn azon óvatos kijelentéssel él, hogy «nem tudja, hogy ez a különbség a kisebb levelek (t. i. a meddő ág) élénkebb assimilatiójára enged-e következtetést vonni"?» Ellenben megczáfoltnak kell tartanom SZYSZYLOWICZ 2 rövid úton tett ama kijelentését, hogy «a nagyobb chloroplastok egyszersmind nagyobb assimilationalis tevékenységet jelentenek». Ugyanis a physiologiai növényanatomia egyik alaptétele

3 gyanánt ismeretes, hogy a chloroplastok feladata az, hogy a sejtek belsejébe diffundáló szénsavat absorbeálják; e tápláló anyag absorptiója annál gyorsabb és teljesebb (tehát «élénkebb» is), minél nagyobb az absorbeáló felület. Tudvalevő dolog, hogy a legnagyobb felület nem az egy chloroplast voluinenjének a nagyságával, hanem igenis a chlorophyllapparatus számos apró szemekre való eloszlásával éretik el. Ezzel egyéb előnyök is járnak: t. i. a chloroplastok nagyobb mozgásbeli képessége, az assimilationalis productumok távozásának, elvándorlásának megkönnyebbítése és — ez a fő — teljesebb a fénybehatás intensitása, a mi a plagiotrop hajtások árnyékba húzódó leveleinél éppen nem történik meg. Talán nem érdektelen, hogy a Monstera acuminata egy és ugyanazon az ágán fellépő heteropliylliája adja meg mindezekre a bizonyító példát. Ismeretes, hogy a substratumhoz tapadt levelek chloroplastjai volumenre, a keményítő-zárványok nagyságára nézve is tényleg jóval nagyobbak a szabdalt lemezű levelek chloroplastjainál; a keményítőzárványok gyakran oly nagyok, hogy a chlorophyll festőanyagot a minimumra szorítják, gyakran elannyira, hogy csakis szerfelett vékony takarókép (Beleg) borítja a keményítő rögök többé-kevésbbé kerekded vagy ovális csoportját s csak ott hatol be ugyancsak vékony lemez képében a keményitőszemek közé, hol a szemcsék még össze nem értek teljesen (Tab. V, tig. 19). 1 H. O. JUEL, 1. c. pag. 10. - ENOLER U. I'RANTI,, Natiir. L'tlanzeni'ainil. 1. e. p. 159. '

J HABF.RLANDT, Physiologische Pflanzenanatomie. Leipzig, 189(5, p. 229—230.