Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)

1. szám

9 FRANCÉ szükség; csak meg kell említenem a Spumella, a Plathytecci, a Monas, Oikomonas vagy Bodo neveket s fentebbi mondásaim nem fognak ellenvetésre találni. Minden újabb rendszer magával czipeli ezen alakokat, hallgatag megegyezéssel rendszertani függeléknek tekintik őket, mintegy szisztematikai lomtárnak, melybe minden érthetetlen s máshol hasznavehetetlen alakot dobnak. Égető szükség, hogy mindezen alakok újabb s beható kutatások tárgyává tétessenek: a színtelen Flagelláták egész sorát újra kell elővenni s elejétől végig minden alakot egyenként kell tanulmányozni, első sorban is alaktani szempontból. A fentebbiekben leirt gondolatok vezéreltek engemet, mikor mintegy félévi tanulmányt szántam egy kis ostoros véglénynek, hogy alaktanát s lehetőleg élettörténetét tisztázzam. Ezen tanulmány eredményeiről számolok be jelen dolgozatban. A szóban levő infuzórium a Collodictyon triciliatum CART

., vagy (mint újabban is nevezték) Tetramitus sulcatus, St., mely most már mintegy húsz éve a rendszerben nyugalom s biztos hely nélkül van, egyszerűen azért mert nem ismerjük közelebbről. 1865-ben fedezte fel egy angol természetbúvár, J. H. CARTER

.* Nem tanulmányozta kimerítően s csak néhány sornyi leírást s kevés számú képet közölt róla. A prágai német egyetem hírneves tanára, FR. V. STEIN

, idestova egy évtizeddel később a csehországi központi plateau mocsaraiban megint megtalálta CARTER infuzóriumát. STEIN azonban vagy nem ismerte az angol dolgozatát, vagy pedig nem tudta a CARTER rajzaiban felismerni a tőle is látott lényt, nem reflektált a Collodictyon névre, hanem új keiesztelőt tartott, mely alkalommal a kérdéses lény a Tetramitus sulcatus ST

. nevet nyerte. Szintén nem tanulmányozta behatóbban s kutatásai eredményeképen csak néhány rajz maradt reánk. Ezek azonban mintaszerűek.** SAVILLE-KENT és BÜTSCHLI kézikönyveikben compilatorikusan összefoglalják ismereteinket a Collodictyonról: ez alkalommal igen praegnansan látszik, milyen hézagosak és ingatag alapon állnak ismereteink. Az utolsó búvár, ki a Collodictyoniml foglalkozott, KLEBS GYÖRGY, ki Basel környékebeli ostorosokról igen értékes tanulmányt adott a «

Zeitschrift für wissenschaftli che Zoologie» hasábjaiban. Ugyanazon szempont vezérli, melyet e sorok bevezetőjében kifejtettem. Részletesen megvizsgált nagyszámú Flagellátát, első sorban is alaktanukat kutatta, fő elve, hogy szabatos leírást adjon az egyes alakokról. Mit azonban a Collodictyónról * CARTER, OIL the fresh- and saltwater Bhizopoda stb. p. Ill

—93. Pl. XII. ** STEIX, Der Organismus d. Infusionsthiere. III. I. Hälfte. 1878.