Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)

1. szám

ADATOK A MARC GR AVI ACE A

K ÉS AZ AROIDEAE ISMERETÉHEZ. 43 sejtekből áll, a melyeknek a szabad levegővel érintkező fala (Tab. Y, tig. I tie) a Marcgravia umbellata példájának analógiájára kidomborodó (lásd pl. Tab. II, fig. 3e, és 4e); e tekintetben a felső s alsó bőrszövet között nincs különbség (fig. cit.). A sima cuticulával borított bőrszövet sejtjeiben szórványosan apró tűkristálykák fordulnak elő; a sejtek egyébként egyenes falúak, merőben színtelenek, radialis falain a Marcgravia-któl eltérőleg perforatiót nem észleltem. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az itt hiányzó víztartó szövetet az egy sejtsorból álló bőrszövet ne helyettesíthetné, mert úgy a felső, mint az alsó bőrszövetet a mesophyll arányához képest rendkívül tág volumenű sejtek képezik, a melyeknek még a levegővel közvetlenül érintkező sejtfala is szerfelett vékony s az ugyancsak vékony radialis falak a víz osmosisát jelentékenyen megkönnyíthetik az élő levélben (Tab. Y, iig. IStf). Tény azonban, hogy a szárított leveleknek a Marcgravia umbellata-éhoz hasonló redivivus jelenségét a Monstera acuminata-nál többszöri kísérlet után sem észleltem és ezt annak tulajdonítom, hogy a M. umbellata leveleinek újraéledését első sorban a porosus epidermalis sejtek, illetőleg az ugyancsak porosus hypodermal is víztartó szövet okozza, a mely a vízzel szemben szivacsként viselkedik. A bőrszövet k. m.-i képén világos, hogy a légzőnvilások zárósejtjei az epidermalis sejtekkel egy színtájon állanak és hogy a zárósejtekkel közvetlenül érintkező melléksejtek a bőrszövet egyéb sejtjeihez képest következetesen kisebbek. Nyilvánvaló, hogy ezek a zárósejteket mintegy alátámasztják és a légzőnyilás functiójánál mint rúgók — jól betölthetik szerepüket (Tab. Y, fig. IS a és Tab. 111. fig. 10a). A zárósejtek alkotása a Marcgravia umbellata-éitól annyiban eltérő, hogy a légudvar felé eső hypobasalis részén sarkantyús (Tab. Y. fig. IS«); sarkantyúszerű nyulvánvkái azonban egymásfelé nézők, mintegy határt képezők a belső légudvar (/) s az opisthial-nyilás között. A zárósejteknek erősen megvastagodott cuticularis léczei különben az eisodial-nyilást (u) zárják. Jellemző lehet a substratumhoz tapadt levelekre nézve az is, hogy az átszellőztető rendszer kevésbbé van kifejlődve ; légzőnyilások a felső bőrszöveten csak nagy ritkán fordulnak elő s az alsó bőrszövet egy mm

3-re sem esik több 40— 50-nél. A palissadparenchymának egy sejtsorból álló rétege ez esetben is jelentékenyen háttérbe szorul, sejtjeinek alakja s elhelyezkedése a Marcgravia umbellata-éira emlékeztet, de cliarakteristikusabb a chloroplastok fellépése, nagyságbeli különbözete és keményítőből álló zárványainak alakulása. Ugyanis a substratumhoz tapadt levelek palissadjában a chloroplastok nagysága eléri a 11*2/i-t, az assimilationalis rendszerben