Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)
1. szám
40 RICHTER ALADÁR egyébként 6'4—8 u között ingadoznak, holott a szabadon élő s szabdalt lemezű levelek (Tab. III, fig. 9) ehloroplastjai o-2 ti közepes nagyságúak s a 4*8 [x-1 meg nem haladják. A különbség imhol világos, sőt a tulajdonképeni Marcgraviaceae egynémely fajánál jelentékenyebb is. A chloroplastok alakja kerekded, vagy kerekdeden hosszúkás és több-kevesebb, de a chloroplast volumenjéhez képest — a nagy chloroplastokat illetőleg — feltűnően nagy keményítőszemeket tartalmaznak; olyannyira, hogy a cliloroplastok chlorophyll]e csaknem teljesen kiszórni és pl. a szivacsparenchymában felhalmozottan gyakran keményítőképző lencoplastok képében tűnnek fel (Tab. V, fig. 19). Ez a körülmény a substratumhoz tapadó levelek fonákának elszíntelenedésén, halvány sárgás-zöld színén is meglátszik. A levelek assimilationalis rendszerében raphidokon kívül szórványosan buzogány fej-kristálycsoportok is előfordulnak*: ámde a Marcgrciviaceá-kra oly annyira jellemző astrosclereideket itt sajátos alkotású mechanikai elemek pótolják, a melyek |- vagy H alakot utánoznak, a karok erősen megnyúltak, vékonyak és egy összetett libriform benyomását teszik az emberre (Tab. II, fig. 5). A mesophyll ezen idioblastjainak alakja, fellépésének a módja, előfordulása stb. systematikai jelentőségű és a mechanikai elemek rendszertani fontosságát az adott példákon kívül a Marcgravid-k astrosclereidjei is igazolják; az Aroideae-re nézve pedig a fentemlített és VAN TIEGHEM-től «Poil en hM-nak nevezett prosenchymatikus képletek (Triclioblaste). Már ez egymagában elegendő, hogy a «Marcgravia paradoxa» Marcgrcivia-xoltát megdöntse és hogy elárulja azt, hogy az alatt egy, az Aroideae-hez tartozó species rejtőzik. 2 II. A bevezető sorokban megemlítettem, hogy egy és ugyanazon ág két sorba illeszkedő levelei, túlnövekedvén a substratumon, alakváltozáson esnek át; az eleinte épszélű levelek lemeze majd több hasábra hasadozik (Tab. V, fig. 20, — Tab. III, fig. 9), a hasábok kezdetben még összefüggnek egymással (fig. 9/), majd teljesen elválnak egymástól (fig. 9^). A levélhasábok ilyetén alakulása sok tekintetben a Philodendron pertusum (rectius : Monstera deliciosa LIEBM.)-levél fejlődésére emlékeztet, okai egyébként máris ismeretesek. 3 A fejlődésben levő levelek lemezének a széle hártyás, áttetsző, chlorophylltalan; a mi onnan ered, hogy a felső és az alsó bőrszövet közvetlenül érintkezik egymással, közülök a mesophyll egyelőre kiszorult (Tab. 1 V AN T IEGHEM , Becherlies sur la structure des Aroidées. Ann. Sc. Natur. Sér. V, Tom. VI, Tab. VII, Fig. 6 etc. 2 A. ENGLEE: Araceae, in DE CAND. Monogr. Plianerog.Vol.il. 1879. pag. 11. 3 A. ENGLEE, Araceae. — ENGLER-PEANTL : Natürl. Pflanzenfamilien. II. Tlieil. 3. Abteil. 1887, pag. 104.
