Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)
1. szám
ADATOK A MARC GR AVI ACE A K ÉS AZ AROIDEAE ISMERETÉHEZ. 31 11.13. f. 1.2. = Monstera tenuis C. KOCH , Ind. Sem. Hort.. Berol. (1855) 4. = Monstera acuminata C. KOCH , Ind. Sem. Hort. Berolin, (1855) App. p. 4. A.ENGLER: Arace9e,in])ECAND.Monogr.Phanerog. 1879. Vol.II.pag.250 7., tehát egy, az Aroideae családjába tartozó növényfaj, a melynek hazája trópusi Amerika s a mely hihetőleg a berlini botanikus kert culturái révén terjedt el a botanikus kertekbe a Monstera deliciosa LIEBM.*-val együtt.** * Helytelenül Philodettdron pertusum név alatt van elterjedve. — ENGLEE, Nat. Pflanzenfamil. 1887, p. 120. A. ENGLER : Araceae, in DE CANDOLLE Monogr. Phanerog. Vol. II. (1879) p. 265—6. ** E dolgozat már sajtó alá került, A midőn GOEBEL : Organographie der Pflanzen ez. munkájának I. része 1898-ban megjelent. Ez oknál fogva csakis utólag, a correctura alkalmával reflectálliatok egyik-másik adatára, — általában mint olyanokra, a melyek a részemről elért vizgálati eredmény egyik-másik pontjával megegyezők. Az Aroideae (fiatal) levélalakjainak nagy változatossága GoEBEL-nek is feltűnt venezuelai útja alkalmával. Hogy Venezuela kakaoplantage-ain az Krijthrina-krn kapaszkodó Aroidea-féle Monstera vagy Philodendron sp. volt-e ? — az iránt GOEBELnek saját felvétele alapján (San Estéban, Venezuelában) készült photographikus reproductiója sem nyújt közelebbi felvilágosítást, a szóban forgó növény pontosabb definitiója hiányában. Ám GOEBEL id. művének 93-ik ábrája, mint habituskép, a levélalakok fejlődésére nézve lényegében mindazokat a jelenségeket demonstrálja, a melyeket én a gráczi Monstera, aeuminata-n constatáltam s leirok (Tab. IV. fig. lt. Tab. V. flg. 20. Tab. III. flg. 9). Sok Aroidea-növény leveleinek alakváltozatossága — főleg a fejlődés sorrendjében, rendkívüli érdekessége mellett manapság is kevésbbé, vagy egyáltalában nem ismeretes. GOEBEL a « Pathos cel<docaulis»-t, botanikus kertjeinknek ezt az elterjedt Aroidea-ját említi fel jellemző például, mint a melynek fejlődési menetét máig sem ismerjük, holott botanikus kertjeinknek háladatos culturája s több méter hosszúságra is megnő. A levélalakok sajátos fejlődési sorozatára nézve RIDLEY révén régebben ismert példa a «Pathos flexuosust> [rectius : Epipreninum medium (ZOLL , et MOR.) KNGLER, Aracese in DE CANDOLLE Monogr. Phanerog. Vol. IT. 1879. pag. 250. — Synon. Anodendron medium SCHOTT. — GOEBEL , Organographie I. p. 137. | — Gardeners Chronicle lS9t. I. p. 527; RIDLEY leírását GOEBEL szó szerint is idézi il. c. p. 137). Egyébként- már SCHOTT , az «Araceae tudományos ismeretének a megalapítója» mottokép idézi POEPPIG (Nov. Gen. et Spec. III. 87) szavait: «Ludunt phirimap species foliorum novellorum forma. Cavendum ne constituantur species erronea?». És sajátságos, hogy mindazáltal maga SCHOTT követte el azt A nagy hibát, hogy egyes levélalakok alapján a Monstera egy sereg faját írta le ; holott mindazok a Monstera per tusa-mik legfeljebb formái (A. ENGLKR, in DE C'AND. Monogr. Phaner. 1. c. p. 20—1). Dolgozatom fősúlya a Marctfroviaceae-ra esik és eltérnék feladatom tulajdonképeni czéljától, ha az Ararcae-t illető «Pathos*- s «fíaph idiophora»-alakok
