Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 21/1-4. (Budapest, 1898)

3-4. szám

SAXICOLA AURITA ÉS MELANOLEUCA A MAGYAR ORNISABAN. 475 lévő fügefára, sőt pár másodpercz múlva könnyüded lepkeszerű repüléssel az országút mellett emelkedő sziklák egyik párkányára. Itt a tojó, a légykapók módjára, szárnyával kezdett csapkodni, megemelvén közbe-közbe legyezőként kiterjesztett farkát. Ugyanigy cselekedett a hím is, sőt folytonosan hajlongott párja előtt. Egyszerre, mint valami A tüskén fcnakadt keleti hantmadár. (Saxicola mclanoleuca.) jeladásra, lecsendesültek, mintha valami közelgő veszélyre figyelmeztetnék egymást, összenéztek s a következő pillanatban a sziklafal legmagasabb pontjára röpültek, ahonnan a hím csak mint apró fehér pontocska villant meg néha-néha, midőn párja körül forgolódott s inkább sejteni, mint látni lehetett mozdulatait. A magaslaton sem időztek sokáig, hanem pár perez múlva a sziklás háttérbe tűntek el. Kissé tovább menve három tojót láttam egy csomóban ülve, udvarló hímektől körülvéve. Ugyancsak május 11-én történt, midőn az úton tova haladtam, hogy