Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 21/1-4. (Budapest, 1898)
3-4. szám
476 Dí MADARÁSZ. egy hirtelen fordulónál, egy hím hantmadár villant meg, melyet abban a pillanatban le is terítettem. Nagy meglepetésemre a dalmát hantmadár (Saxicola aurita TEMM.) volt. Később kitűnt, hogy a dalmát hantmadár épp oly közönséges a magyar tengerparton, mint a keleti hantmadár. Mielőtt e czikkemet megírtam, szükségesnek tartottam a zágrábi múzeumot is megtekinteni, ahol a magyar tengerpart állatvilága oly gazdagon van képviselve. E végből junius elején Zágrábba mentem s BRUSINA SPIRIDION, a zágrábi múzeum igazgatója a legnagyobb készséggel bocsátotta rendelkezésemre az egész gyűjteményt. A Saxicola melanoleuca és S. aurita nagy számmal van képviselve a zágrábi múzeumban s a legtöbb példány a magyar tengerpart vidékéről származik. Vannak vének tavaszi és őszi ruházatban, fiatalok első és őszi tollazatban. Igen érdekes egy vén liím Saxicola melanoleuca őszi tollazatban, melynél a fej, hát és has már át van vonva barnával; szárnya pedig szép fekete, de egyes tollai fakó-barnával vannak szélesen szegélyezve. Ez a példány 1888 augusztus 24-ről Fiume környékéről származik. Ezen kivül van még kilencz ugyanazon helyről és évből, melyek közül még említésre méltó egy fészek tollazatban lévő fiatal augusztus 28 és két hím ápril 17 és 23-án gyűjtve, mely utóbbiak még teljesen őszi ruházatban vannak, csak a szárny és fark tollai koptak el egy kissé. A dalmát hantmadárból (Saxicola aurita) szintén több magyar példány van Fiume környékéről 1888 augusztus és szeptember hónapokban gyűjtve, a legtöbb fiatal ruházatban. Végre meg kell említenem, hogy úgy az általam Noviban lőtt Saxicola aurita TEMM.,valamint a zágrábi múzeumban levő legtöbb vén him,többékevésbbé abban a ruházatban van, melyet az utóbbi időben R EISER O TTMAR* Saxicola amphileuca HEMPR. & EHRB. néven külön fajnak lenni vél. A Saxicola amphileuca azonban, nézetem szerint, határozottan a Saxicola aurita TEMM. szinonimjai közé helyezendő vissza, mivel az alatta rejlő alak a typikus Saxicola aurita vén hím elszinezésének egyik jelensége, ami tudniillik a tollak lekopása által keletkezik. * The collection illustrative of the Hungarian avifauna, the foundation of which was laid already in the beginning of this century by S ALAMON P ETÉNYI , did not extend up to this time over the whole dominions of the Hungarian Crown, inasmuch as the forms peculiar to the southern Comitats which formerly constituted Slavonia and Croatia, were entirely want* Materialien zu einer Ornis Balcanica II. p. 46. Tafel II.
