Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 21/1-4. (Budapest, 1898)
3-4. szám
I68 DE BORBÁS Rossia : Cherson. ( L INDEMANN 1 869 aug. 6., K. Odontites a verna L INDEM ., FL. Cherson. II. 60.) Az 0. pratensis vagy 0. rnacrocarpa alakon az évszakbeli másformaság mintegy elenyészik, mert július második felében kezd virítani, azután virít egész szeptemberben, de az őszi alaknak sincs közbeiktatott levele, legalább azoknak a példáknak, a melyek gyűjteményemben vannak. A tengeri klima az 0. verná-nak, úgy látszik, jobban kedvez, ott általában erőteljesebben fejlődik, ellenben a földségi klima alatt a fejlődése valamivel sanyarúbb s a var. pratensis támad. A késő alak nagyon ágas is lehet, de tulajdonképen egész sorozata van az ágatlan alaktól a nagyon ágasig. 0. pratensis et 0. stenodonta ambse postsestivae, grandibractea?. At prior calycis maioris indole formám sistit 0. vernae serotinam, subcanescentem, durius pubescentem, foliis latiusculis, apice angustatis. Calyx eins maior, 7 ram. longus, dentibus lanceolatis, tubi longitudinem oranino aut fere sequantibus. 0. stenodonta autem potius varietas 0. Odontitidis grandibractea. Y- var. 0. interfoliata BORB. (vide p. 460.) ramosior, nigricans, ramis summis racemoque terrainali paria foliorum sterilium intersita. In pratis arenosis ad Ercsi (TAUSOHER cum 0. Odonlitide mixta, in herb. raus, nation. Budapest., ni exemplar confusum fuerit. Svecia : Holmise (in herb. H AYNALD !). Synoiii/ma : E. Odontites FR ., Summa veg. Scand. 196 ! Az Odontites, mint élősködő, gyakran megfeketedő fű, megkülönböztetése szárított állapotában meglehetős nehéz, 5 főalakja azonban annyira kiválik (0. Odontites, O. stenodonta, 0. caneseens, O. rigida és 0. verna), hogy figyelemmel összetéveszteni lehetetlen. A gyengébb eltérések megkülönböztetése annál kézzel foghatóbb. Egy őstypusnak különböző nyilatkozata ez mind, a mely nagyobb geographiai távolságnak más-más helyén eltérően alakult. Ezért a kisebb eltérésnek is határozott földrajzi elterjedése van. A természetvizsgálónak föladata a kisebb jelenségeket és eltéréseket is magyarázni, s a múltra meg a jövőre való jelentőségét is lehetőleg megfejteni. A múltra visszatekintés nehézségeit a 449. old. említettem. Mint génusz, az Odontites mind a Bartsid-tói, mind az Euphrasia-tói, mind pedig a Trixago-tói, a melyekkel egyesíteni szokták, élesen különválik, de az itt szóba került fajok őstypusa aránylag még nem nagyon régen lehet tovább alakulásban, mert a fajai ínég nagyon élesen külön nem váltak egymástól. Az Odontites fajait és eltéréseit alakuló fajoknak (species füturae, nondum bene evolutae, nondum perfectae) kell tekintenünk. HA az alakuló vagy kiválni készülő faj bélyegei előnyösebbek s a mai természeti
