Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 21/1-4. (Budapest, 1898)

3-4. szám

DK SPECIEBUS ODONTITIDTTM HUNGARLE. 171 viszonyokkal jobban harmóniáinak, hasznavehetőbbek; ha az alakuló eltérések átalában életrevalóbbak, mint a régibb tőalakja, s ha fejlődésükben valami véletlenség útján el nem pusztulnak: majdan jobban ki fognak alakulni, jobban szétválnak egymástól. Egyik faj, jobban eltérő helyen, hamarább alakul, ha a viszonyokkal megbarátkozni, hozzájok simulni tud ; egy másik lassabban halad, kevésbbé távolodik el a typustól, de a sokféle helyen, a hosszú ideig való más-más formálódásból és lassú változásból egy génusznak a számtalan faja lett. Az Odontites faji alakulását tekintve, visszafajulásra, degeneratiora ezt nem magyarázhatjuk, mert e fűnek az egész élete és fejlődése szabályszerű, erőteljes, a nyomorgásnak semmi nyomát nein látni rajta, sőt az Odontites az a ritka fű, a melynek egész életfolyása a termőhelyhez, éghajlathoz, valamint az évszakhoz is czélszerűen tud alkalmazkodni. Az Odontites példájából végre visszapillanthatunk, visszakövetkeztethetünk az egész növényzet megalakulására a különfeleségére is. Ha más fűnek és fának és sok génusznak a fejlődését és alakulását hasonló módon kutatjuk és megalapítjuk, világosabb lesz előttünk, hogy a növényzetnek az a tarkasága és különfélesége, a melyet ma Földünkön ismerünk, lassanként miképen keletkezett.* Az Odontites fajai és eltérései magyarázatából világos a megkülönböztetés értéke. Mindegyiknek van több-kevesebb bélyege, külön földrajzi elterjedése, évszakbeli, biologiai életnyilatkozata, a mely sok tanulságosmagyarázat forrása. Ha elhallgattuk volna az alakokat, azt hihetnők, hogy a kii ma meg a tala j mindenütt egyformán hat az Odontites-re, tehát az évszakkal, a geographiai helyekkel való harmoniálás magyarázatait is eltakartuk volna. A természetvizsgálásnak feladata az alakbeli kutatással az évszakbeli, helyi stb. jelenségeket és okait fejtegetni. * Más példát láss Természettud. Közlöny, 1S96. 510., és Pótfüzetek XL, 4L üld. Természetrajzi füzetek XIX, 1886. 354-, 357.