Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 20/1-4. (Budapest, 1897)

1-2. szám

223 den szabály nélkül vannak a sejtben szétszórva. Szaporodása rajzókkal történik. Ezen kevés szó idestova minden, mit egyáltalában tudunk — eltekintve lényegtelen részletektől — ezen kicsiny lényről, mely kora tavasztól kezdve késő őszig ezrével népesíti hazánk és egész Európa esőpocsolyáit és nagyobb állóvizeit. Különösen hézagos tudományunk a Chlorogonium chlorophylltartalma dolgában s még mai napig is meglehetősen az első búvár, EHRENBERG álláspontján vagyunk, mert azon tág kifejezéssel még most is meg kell elégednünk, hogy e növény «protoplasmája chlorophyllal zöldre van festve». («Le protoplasma est coloré en vert par de la chlorophylle.»)* Azt már régibb idő óta tudjuk, hogy a zöld festék a növenyek sejtjeiben mindig határozott alakú plasmatikus lemezekhez, úgynevezett «chlorophorok»-hozván kötve. Milyenek ezek? Van-e alakjukban, elrendezésükben némi szabályosság ? Mind oly kérdés ez, melyre a Chlorogonium,ról lévén szó, mindeddig megfelelni nem tudtunk. Erre tehát kiváló gondot fordítottam s vizsgálataim a chlorophorokra vonatkozó eredményeiről következőkkel tudok beszámolni: Úgy a vegetativ sejtek, mint pedig a kis párzási rajzók teste sokszor egyneműen zöldre festett, mely színezés a sejtek közepes részén legélénkebb, míg ellenben a sarkok felé egyre halványul, de az ostorvégen mindig teljesen elenyészik, úgy hogy az mindenkor színtelen. Ha azonban sok sejtet vizsgálunk meg, ezek némelyikén itt-ott rendkívül finom, de éles határvonalat látunk, mely a test zöld részét elhatárolja a színtelen végektől. Ha vegyi szereket alkalmazunk, melyek a plasma összehúzódását eredményezik (mint a milyen például az alkohol vagy a glycerin), még szebben látjuk, hogy a zöldre festett rész csak egy plasmaréteg, mely a sejt minden oldalfalára tapad, a középponton még helyt enged a sejtmagnak, meg a sokszor nagy mennyiségben felhalmozódott excretszemcséknek (VI. tábla, 4. ábra), mi csak úgy lehetséges, ha belül üres, hengeres. Minthogy a színezés a sejtek középponti részén élénkebb, valószínű, hogy e strómalienger fala a sejtek közepe felé megvastagodik, habár nincsen kizárva az sem, hogy mindenütt egyforma vastagságú, de egyes helyeken több festanyagot tartalmaz. Közvetlenül megfigyeléssel nem lehet a chlorophyll-lemez vastagságát megállapítani. Ez csakis a sejtek szélén volna lehetséges; ott azonban a protoplasma, meg a testfal igen erős fénytörése gátolja a megfigyelést. A Chlorogoniumnak is van tehát chromatophorja, még pedig ez gyűrűs lemez. Nagyon szépen és minden kétséget kizáró módon látható ez az apró rajzókon. Ezek tanulmányozásakor győződtem meg, hogy a chlo* DANOKARD P. A. idézett munkájának 116. lapján.