Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 20/1-4. (Budapest, 1897)

1-2. szám

224 rophorlemez meglehetősen szabálytalan alakú s ennek bizonyítékául utal­hatok VI. táblánk 10., 11., 12., 13., 14. és 15. rajzára. Ezen rajzokat élő sejtekről vettem fel a lehetőleg elérhető pontossággal. A chromatophor, különösen a test alsó, illetve hátsó végén * igen jól elhatárolt s ezen határ­vonal jó szabálytalan és öblösen kivágott. Eitkaság számba megy az olyan chlorophor, mint a minőt all. ábrán rajzoltam. Zöld protoplasmagyűrű ez, mety a sejt közepe táján ferde irányban fekszik. A rajzók mellső és hátsó vége — épúgy mint a macrozo'idoké is — színtelen és elől is, hátul is félholdalakú, világos karély határolja el a chlorophort. Ismételten láttam, hogy ilyen rajzók festéktartója két gyűrűs, ferdén álló lemez, melyek egyike úgy fekszik, mint azt a fentebbiekben leírtam és táblánk 11. ábráján ábrázoltam is; a másik lemez is gyűrűs és ferdén álló, de úgy van a sejtben elhelyezve, hogy hajlása a sejt hosszten­gelyéhez az előbbi lemezével hegyes szöget alkot (VI. tábla, 3. ábra), így aztán könnyen érthető, hogy támad mindkét végén a karélyszerű szín­telen folt. Ezen rajzósejteknek tehát voltaképen szalagos chromatophorjuk van. Ugyanilyen, csakhogy sokkal komplikáltabb, fordul elő a macrogame­ták sejtjeiben is. A Budáról Budakesz felé vezető úton 1893 október elején esőpocso­lyákban töméntelen mennyiségben figyeltem meg egy igen nagy Chloro­gonium alakot. Ezen láttam először azon sajátságos szervezetet, melyet 9. ábránk egy akkor felvett gondos rajzom alapján tüntet fel. A chlorophor első perczben három hosszirányú, ferdén fekvő szalag­ból alkotottnak látszott. Egy kis meggondolással — melyet azután közvet­len megfigyelés is igazolt — beláttam azonban, hogy itt voltaképen csak két chlorophorszalagról van szó, melyek a test kéj>zeletbeli hossztengelye körül csavarodnak, mint ezt a Spirogyra nevű moszat némely fajáról, névleg a Spirogyra decimináról már régóta ismerjük, csak ama különbség­gel, hogy a chlorophyllszalagok itt nem olyan hosszúak. Az egyik csak egyetlenegy csavarulattal járja körül a sejtet, a másik még ennél is rövi­debb. A clilorophyllszalag meglehetősen egyformán 7 u széles; szélei teljesen épek és üdék. A Spirogyrához e tekintetben való hasonlatosságát még az is emeli, hogy itt is, mint amannál bizonyos szabályos közökben jól látható nagy pyreno'idok vannak a plasmatikus stromában beágyazva. A chromatophorok e szalagossága nem valami egyedül álló tünemény a moszatok körében. Már megemlítettem a Spirogyra chlorophyllszalagjait, hivatkozhatom ezenkívül a Calocylindrus és Spirotaenia nevű Desmidia­ceákrQj, melyek chromatophorja, eltekintve az eltekintendőktől, ép ilyen. De még sokkal közelebb eső példát is tudok felhozni. Ez nevezetesen az Euglena velata KLEBS, egy, a Chlorogonium-félékkel közel rokon kis nö­* Felső vagy mellső testvégnek mondhatjuk azt, mely a csillangókat viseli.

Next

/
Thumbnails
Contents