Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 20/1-4. (Budapest, 1897)
1-2. szám
224 rophorlemez meglehetősen szabálytalan alakú s ennek bizonyítékául utalhatok VI. táblánk 10., 11., 12., 13., 14. és 15. rajzára. Ezen rajzokat élő sejtekről vettem fel a lehetőleg elérhető pontossággal. A chromatophor, különösen a test alsó, illetve hátsó végén * igen jól elhatárolt s ezen határvonal jó szabálytalan és öblösen kivágott. Eitkaság számba megy az olyan chlorophor, mint a minőt all. ábrán rajzoltam. Zöld protoplasmagyűrű ez, mety a sejt közepe táján ferde irányban fekszik. A rajzók mellső és hátsó vége — épúgy mint a macrozo'idoké is — színtelen és elől is, hátul is félholdalakú, világos karély határolja el a chlorophort. Ismételten láttam, hogy ilyen rajzók festéktartója két gyűrűs, ferdén álló lemez, melyek egyike úgy fekszik, mint azt a fentebbiekben leírtam és táblánk 11. ábráján ábrázoltam is; a másik lemez is gyűrűs és ferdén álló, de úgy van a sejtben elhelyezve, hogy hajlása a sejt hossztengelyéhez az előbbi lemezével hegyes szöget alkot (VI. tábla, 3. ábra), így aztán könnyen érthető, hogy támad mindkét végén a karélyszerű színtelen folt. Ezen rajzósejteknek tehát voltaképen szalagos chromatophorjuk van. Ugyanilyen, csakhogy sokkal komplikáltabb, fordul elő a macrogameták sejtjeiben is. A Budáról Budakesz felé vezető úton 1893 október elején esőpocsolyákban töméntelen mennyiségben figyeltem meg egy igen nagy Chlorogonium alakot. Ezen láttam először azon sajátságos szervezetet, melyet 9. ábránk egy akkor felvett gondos rajzom alapján tüntet fel. A chlorophor első perczben három hosszirányú, ferdén fekvő szalagból alkotottnak látszott. Egy kis meggondolással — melyet azután közvetlen megfigyelés is igazolt — beláttam azonban, hogy itt voltaképen csak két chlorophorszalagról van szó, melyek a test kéj>zeletbeli hossztengelye körül csavarodnak, mint ezt a Spirogyra nevű moszat némely fajáról, névleg a Spirogyra decimináról már régóta ismerjük, csak ama különbséggel, hogy a chlorophyllszalagok itt nem olyan hosszúak. Az egyik csak egyetlenegy csavarulattal járja körül a sejtet, a másik még ennél is rövidebb. A clilorophyllszalag meglehetősen egyformán 7 u széles; szélei teljesen épek és üdék. A Spirogyrához e tekintetben való hasonlatosságát még az is emeli, hogy itt is, mint amannál bizonyos szabályos közökben jól látható nagy pyreno'idok vannak a plasmatikus stromában beágyazva. A chromatophorok e szalagossága nem valami egyedül álló tünemény a moszatok körében. Már megemlítettem a Spirogyra chlorophyllszalagjait, hivatkozhatom ezenkívül a Calocylindrus és Spirotaenia nevű DesmidiaceákrQj, melyek chromatophorja, eltekintve az eltekintendőktől, ép ilyen. De még sokkal közelebb eső példát is tudok felhozni. Ez nevezetesen az Euglena velata KLEBS, egy, a Chlorogonium-félékkel közel rokon kis nö* Felső vagy mellső testvégnek mondhatjuk azt, mely a csillangókat viseli.