Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 20/1-4. (Budapest, 1897)
1-2. szám
4 leginkább megfelelt, s a melyen aztán élete fogytáig híven kitartott. Kineveztetésével azonban nemcsak ő maga nyert, hanem — mint a következések mutatták — sokat nyert a magy. nemz. Muzeum is. FRIVALDSZKY IMRE talán több tudá.ssal, több tehetséggel és szélesebb látókörrel rendelkezett, de az a körülmény, hogy ő az állattannal inkább csak üzletszerűen foglalkozott, a muzeumi gyűjteményekre s azok fejlődésére bizonyos mértékben bénítólag hatott. NEM akarom evvel azt állítani (s a legcsekélyebb jel sem mutat arra), mintha FRIVALDSZKY IMRE a muzeumi gyűjteményeket anyagilag megkárosította vagy megcsonkította volna. De egészen természetes és könnyen érthető dolog, hogy az olyan muzeumi tisztviselő, a ki a szakmájához tartozó tárgyakkal kereskedik, a legjobb akarat mellett sem fordíthatja minden figyelmét és igyekezetét a gondjaira bízott gyűjtemények fejlesztésére. E miatt FRIVALDSZKY iMRÉnek is mindig sokkal szebb és gazdagabb rovar- és csigagyüjteménye volt, mint magának a Muzeumnak.* FRIVALDSZKY JÁNOS sohasem kereskedett zoologiai tárgyakkal, sőt magán gyűjteménye sem volt soha. 0 minden igyekezetét, minden idejét és minden összeköttetését kizárólag csak arra használta fel, hogy a magy. nemz. Muzeum állattani és kivált rovargyüjteményei minél inkább gyarapodjanak. Ezzel kapcsolatban feladatául tűzte ki a magyar fauna minél tüzetesebb és behatóbb kutatását. E kettős czél érdekében már 1850-ben megkezdte állattani kirándulásainak és gyűjtéseinek hosszú sorozatát, melyeket eleinte csak a főváros környékén, később aztán az ország különböző vidékein folytatott. Mint lokálfaunista, figyelmét kiterjesztette valamennyi állatkörre, és pedig annál inkább, mert PETÉNYI SALAMOM JÁNosnak 1855-ben történt elhunyta után a Muzeumban a gerinczes állatok szintén az ő gondozása alá kerültek. A 40-es években s az 50-es évek elején nagy feltűnést keltettek az entomologus világban azok a vak bogarak, melyeket többen, de kivált a magyarországi származású S CHMIDT FERDINÁND a krajnai barlangokban felfedezett. A magyarországi barlangok e tekintetben még teljesen ismeretlenek voltak s a két FRIVALDSZKY kezdte azokat zoologiai szempontból behatóbban vizsgálni. Legelőször 1853-ban a hires aggteleki barlangot látogatták meg és benne csakugyan több vak állatot találtak, de vak bogarat még egyet sem. Az első vak bogarat (Drimeotus Kraatzii FRIV.) hazánkban KOVÁCS JÁNOS nevelő fedezte fel 1854-ben Biharmegyében a fericsei barlangban, a hová PETÉNYIÍ paleontológiái kutatásai alkalmával elkísérte. 1855-ben BIELZ ALBERT hozott egy vak bogarat ugyancsak Biharból az oncsászai barlangból. E két felfedezés nyomán a két FRIVALDSZKY sietett * FRIVALDSZKY IMRE gyűjteményei később, 1864-ben vétel utján a magy. nemz. Muzeum birtokába jutottak.
