Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 20/1-4. (Budapest, 1897)

1-2. szám

5 1856-ban a bihari barlangokat alaposan átvizsgálni. Vizsgálataikat csakugyan siker, több érdekes barlangi vak bogár felfedezése koronázta. FRIVALDSZKY JÁNOS aztán 1858-ban és 1861-ben ismételve búvárkodott a bihari barlangokban, majd 1862-ben a krassómegyeiekben. Ebbeli búvárlatainak eredményét 1865-ben egy akadémiai értekezésben állította össze. E szerint az addig megvizsgált hazai barlangokban összesen 13 igazi barlanglakó vak állatfaj él és pedig 7 bogár, 2 kullancs, 1 álskorpió, 2 Crustacea és 1 piócza. A vak bogarak azontúl is mindig kedvenczei maradtak FRIVALDSZKY JÁNosnak, a ki később még több érdekes fajt írt le hazánk különböző vidékeiről. A magyarországi barlangokon kívül nagy előszeretettel búvárkodott mindig a temesi Bánságban, nevezetesen Mehádia környékén, a melynek rendkívül gazdag, délkeleti faunája őt mindig igen érdekelte. Már említettem, hogy legelső nagyobb kirándulását 1843-ban ide tette; itt búvárkodott azonkívül még négy ízben, ú. m. 1853, 1856, 1865 és 1867-ben hol egyedül, hol FRIVALDSZKY IBIRE vagy S

ACHER KÁROLY osztrák bogarász társaságában. Alig volt év, hogy a hazai fauna kutatása érdekében az országnak egyik vagy másik vidékén meg ne fordult volna. így 1860-ban meglátogatta Pozsega megyét, 1867-ben Trencsént és Liptót, 1871-ben Máramarost, 1874-ben Krassó- és Temesmegyét. Ez a krassó-temesmegyei kirándulás volt utolsó nagyobb tanulmányi utazása, melyet, ép úgy mint amáramarosit, a mag}*, tud. Akadémia kiadványaiban írt le. Mindezen kirándulásain az egész állatvilágra kiterjesztette figyelmét s az alsóbb rendű mikroszkópos állatokon kívül mindenféle állatot nagy buzgalommal gyűjtött. Főfigyelmét mindamellett leginkább a rovarokra fordította s ezeknek hazai képviselőit illetőleg rendkívül gazdag anyagot hordott össze. Mint a legtöbb lokálfaunistának, ő neki is az volt az eltökélt szándéka, hogy mindent majd ő maga fog feldolgozni. Irodalmi munkássága, melyet 1857-ben három barlangi vak bogárnak (FRIVALDSZKY IiviRÉvel együtt készített) leírásával kezdett meg, csakugyan kiterjedt a leíró és systematikus zoológia legkülönbözőbb ágaira. Dolgozatai, kivéve azokat, a melyekben egy-egy hazai vidéknek egész állatvilágát ismertette, legnagyobb részt mégis csak a rovarokra vonatkoznak. A legtökéletesebbnek mondható ezek közül a magyarországi Orthopterák monográfiája, mely 1867-ben jelent meg és 11 7 hazai faj pontos leírását tartalmazza. Említést érdemelnek a magyarországi hangyákról és rablólegyekről írt értekezései is. Irodalmi munkásságának javarésze azonban a fedelesszárnyú rovarokra, a Coleopterákra esett. 0 volt az első magyar coleopterologus, a ki e té ren kifejtett működése révén a külföldi szakkörök részéről is mindenfelé általános elismerésben és tiszteletben részesült. Legfőbb vágya és óhajtása volt, hogy majd egyszer Magyarország Coleoptera-faunáját megírja. Ehhez