Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 20/1-4. (Budapest, 1897)

1-2. szám

217 viszonyok között él és ha egynémely példány leveleinek alsó epidermisében több az antliokyan, ebben a snbepidermoidalis szövetek chlorophilljének védelmét látom a túlságos világosság s ennek következtében a fokozott transpirálás ellen. Ez pedig esetről-esetre, ugyanazon a termőhelyen változó.

1 A N. Lotus minden subtilis szerkezeti viszonyai mellett is nagy alkalmazkodási képességgel bir

2 és csak ez képesíthette a nagy geograpliiai elterjedésre.

3 Az egyptomit meghaladó hőhatás s a természeti befolyás fokozott erőszakossága fokozottabb védekezésre is szorítja India N. Lotus-át és lett belőle a hazai forma glaberrima-val szemben var. pubescens WILLD. — usque N. rubra BOXB. A Nymphaeaceáknál typikus collenchymával megerősített levélnyél (1. de BARY 1. c. p. 120) és virágkocsán collateralis edény-nyalábjainak szerkezetét s az azok mentén (schizogen) keletkező intercellularis légjáratok viszonyait, valamint a rliizoma chaoticus szerkezetét CASPARY,

4 UNGER

5 és de BARY

6 közleményei után jól ismerjük. Ismétlése kivül esik értekezésem keretén ; csak azt jegyzem meg, hogy a virágkocsán s levélnyelek lacunosus parenckymajának légjárataiban (ha «puberulus», tehát aprószőrű is) belső idioblastokat, tehát csillagszőröket — mint pl. a Nuphar advena SACHS-nál

7 vagy Nuphar luteum-nál

8 — a Nymphaea Lotus egyik példányán sem constatálhattam. A A*. Lotus reproductiv szerveit illetőleg fent megjegyeztem, hogy pl. a virág átmérőjére, mely sokszor jelentékenyen változik,

9 valamint a sziromlevelek kisebb-nagyobb kihegyzettségére építeni nem lehet, az systematikai megkülönböztetésekre megfelelő alapot nem szolgáltat (Y. Tábl. 3.). Inkább 1 Ismeretes, hogy az áttelelő lombleveleknek az anthokyántól származó (őszi) elpirosodása okszerű védekezés a tél intensiv világítása s egyszersmind hidege ellen. L. HABERLANDT, Physiol. Pflanzenanat. pag. 75—76. • SCHILBERSZKY dr.-nak érdekesen összeállított adataiból tudjuk, hogy a N. Lotusnak pl. hazai két termőhelye között is lényeges különbségek vannak. A nagyváradi hévvíz hőfoka — úgymond — 27-33° R. (33-75°—41-25° C.) közt változik a különböző helyek szerint, holott a józsefhegyi tó a Lukácsfürdőben 20-8° R. (— 26° C.), nem tekintve azt. hogy a nagyváradi hévvízben kénvegyület nincs s többi alkotórészeire — hőfokát nem tekintve — közel áll a közönséges ivóvízhez; a józsefhegyi forrástó vize ellenben határozottan kénes s egyéb ásványi alkotórészei minőleges és mennyileges összetételére nézve is lényegesen eltér a nagyváradi hévforrásétól. (Természettud. Közi. 1889. füz. 240. 372. 1.) 3 Lásd a N. Lotus fent közölt tagosulását. 4 CASPARY, Monatsberichte d. Berl. Academie. Jul. 1862. 5 UNGER, Anat. u. Physiol, p. 235. B De BARY 1. c. pag. 172-3, 223, 225, 33!)—40. 7 De BARY, 1. c. pag. 231. fig. 88. 8 STRASSBURGER, NOLL, SCHENK, SCHIMPER. Lehrb. d. Botanik. Jena, 1894. pag. 92. " Lásd pl. BAILLON

, Listes des plantes de Madagascar. (Bulletin etc. loc. cit.)