Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 20/1-4. (Budapest, 1897)

1-2. szám

218 biologiai, főleg physiologiai szempontok szerint kellene a N. Lotus virágszerveit is vizsgálnunk; pl. SACHS kimutatta, hogy a Nymphaea stellata egyetlen virágának porzóival a hőmérő gömbjét érintve, az 0'6 fok C. hőemelkedést mutatott, jeléül az erős lélegzési és hőkifejtési folyamatnak.

1 Számos vizsgálat eredményeképen tudjuk, hogy a pollen fajonként gyakran más-más szerkezetű s specifikus character-bélyeget szolgáltat. Ezt pl. a N. Lotus és N. coeruela SAV.-ra nézve megerősíthetem; ellenben az egyptomi s a hazai N. Lotus-ok — hasonló életkörülményeik közepette — e tekintetben is megegyezők (Y. Tábl. 11.). A N. Lotus históriájában hátra volna még annak eldöntése, hogy az oly gyakran s könnyen osztogatott «endemismus» megilleti-e a nagyváradi tündérrózsát és ha nem, mily úton-módon kerülhetett az hozzánk ? A N. Lotus-nak ősi hazája a trópusi vidék, kétségtelenül Egyptom. Az egyptomi nép kultuszában mindenkor nagy szerepet játszott a fehér és a kék (ál-) lótuszvirág; már 5000 évvel az előtt meglepő szépen és természetimen rajzolták és festegették. Egyptom számos műemléke erről tanúskodik.

2 A nagyváradi termőhely sokak előtt mythikus rejtélyt alkotott; megfejtésének kulcsát a Föld régelmult korszakaiban, főleg a glacialis periódusban keresték. A. v. KERNER stylusával remekel, a midőn a magyar-osztrák monarchia növényvilágának kitűnő jellemzésében többek között így nyilatkozik: «Azon fajok, a melyek magvaik megérlelésére igen meleg nyarat követelnek, a jégkorszak éghajlati viszonyai közt nem élhettek meg és vagy kivándoroltak az illető területről, melyen a rideg éghajlat érvényesült, vagy tönkre mentek. Egyetlen kivételt képez talán ama sajátságos vizi-rózsa, mely a Nagyváradtól délre fakadó meleg forrásokban buján tenyészik, a botanikusoktól a Nymphaea thermalis nevet nyerte és a subtrópikus Afrikában tenyésző Nymphaea Lotus-sa,\ legközelebb rokon (azaz indentikus ! RICHT. A.) E növény csak oly egyenletesen langyos vízben élhet meg, mint a milyen az említett hévforrás vize (30—40° C); mert az osztrák-magyar monarchia legdélibb és legmelegebb részei pocsolyáinak, tavainak, forrásainak és patakjainak a hőmérséklete sem elegendő most már arra, hogy e növény azokban virágozzék és gyümölcsöket hozzon. És ép azért nem merész az a föltevés, hogy ezen vizi-rózsa régi idők maradványa, s hogy akkor még, a mikor a magyar medencze éghajlata igen hasonló volt ahhoz, mely most 1 B. BOMMELI, Die Pflanzenwelt. Stuttgart, 1894. pag. 526. 2 A berlini botanikus kert muzeumának egyik lapos szekrényében a XVIII—XXVI. dynastia ősrégi egyptomi sírleletei: bámulatos épségű koszorúk, füzérek s egyéb növénymaradványok vannak kitéve (Kr. szül. e. 1700—1200). így pl. II. RAMSES múmiájának kebeléről a Mimusops Schimperi H., s a Nymphaea coerulen SAV. szirmaiból készült virágfüzér bámulatos épségű (Der-el-Bakari sírlelet 1881). Mindez SCHWEINFURT gyűjtése és ajándéka.