Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 20/1-4. (Budapest, 1897)

1-2. szám

egyes hazánkfiai, kivált dr. DUKA TIVADAR és XÁNTUS JÁNOS, idegen világrészekben számára gyűjtöttek és ajándékba küldtek. De ezek a hazafias ajándékok akkor itt inkább csak kuriózum számba mentek. A magy. nemz. Muzeum, legalább állattani részében, csak a hazai fauna ügyét szolgáló lokális muzeum volt és több nem is akart lenni. Most, midőn a XÁNTus-féle gazdag és nagybecsű kelet-ázsiai gyűjtések beérkeztek, nemzeti intézetünk kilépett addigi szerény lokális keretéből s a nagyobb európai muzeumok színvonalára igyekezett emelkedni. A lokálfauna mívelése nem képezhette többé kizárólagos feladatát, hanem szükségképen ki kellett terjeszkednie a külföld, az idegen világrészek állatvilágának tanulmányozására s az általános sj'stematika mívelésére is. FRIVALDSZKY JÁNOS megértette az új helyzet követelményeit. Passiv és konzervatív természetét leküzdötte szigorú kötelességérzete. Nem maradt a hazai fauna kizárólagos mívelése mellett, hanem kiterjesztette figyelmét azontúl az exotikus faunákra is. Nagy kitartással és buzgalommal igyekezett a gondozására bízott gyűjteményeket most már idegen világrészek képviselőivel is mindinkább gyarapítani. Sőt a begyült külföldi anyag tudományos feldolgozásától sem riadt egészen vissza. így leírt törökországi és kis-ázsiai új bogarakat, feldolgozta a XÁNTUS JÁNOS által Kelet-Ázsiában gyűjtött Endomychidákat és borneoi bogarakat, valamint a gróf SzÉCHENYi-féle kelet-ázsiai expediczióval hazakerült bogarakat. Feldolgozta azonkívül ugyancsak a gróf SZÉCHENYI-féle kelet-ázsiai expediczió Lepidopteráit, Orthopteráit és Neuropteráit. FRIVALDSZKY JÁNOS az önzetlenségig menő kötelességtudás embere volt, a kit minden tettében, minden gondolatában csak a legszigorúbb kötelességérzet vezérelt. Ennek legszebb bizonyítéka az a munka, melyet az 1891-ben Budapesten tartott Il-ik nemzetközi ornithologiai kongresszus alkalmából Magyarország madárfaunájáról írt. A kongresszust előkészítő magyar bizottság kebelében ugyanis felmerült az az eszme, hogy a kongresszus számára Magyarország madarainak teljes és hiteles katalógusát ki kellene adni. De ki írja ezt meg ? A magyar ornithologusok akkor részint a kongresszus előkészítésével, részint a madárvonulás megfigyelésével valamennyien el voltak foglalva. Más valaki után kellett tehát nézni, a ki a tervezett munka megírására vállalkoznék. FRIVALDSZKY JÁNOS csupa merő hazafias kötelességérzetből az első szóra vállalkozott e feladatra és — noha nem volt ornithologus — három hónap alatt megírta az aAves Hungáriáé» kötetét, mely az ornithologiai kongresszus tagjai között kiosztott legbecsesebb dolgozatok egyike volt s az ide sereglett elsőrangú külföldi ornithologusoktól is osztatlan elismerésben részesült. FRIVALDSZKY JÁNOS működésének fősúlya a leíró állattanra, főleg az anyag- és adatgyűjtésre, ennek rendezésére és irodalmi biztosítására esett. Az előbbiről a magy. nemz. Múzeum állattani osztályának gyűjteményei,