Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 20/1-4. (Budapest, 1897)
1-2. szám
6 gyűjtötte hosszú évek során át hangyaszorgalommal az adatokat, leírt sok új és érdekes fajt; de tovább nem juthatott, mint hogy megírta a magyarországi Coleopterák orismologiáját, a Carabidák rendszeres jegyzékét és az Eucnemida- család monografiáj át. Hogy e nagy művével nem igen juthatott az első kezdeten túl, annak több oka volt. Egyfelől állott egész az aprólékosságig menő, majdnem túlságos pontossága, a melylyel minden dolgát végezte, és mely miatt vasszorgalma daczára is csak lassan haladhatott előre. Másfelől pedig nem csekély mértékben hátráltatta őt az, hogy nem birt a többi állatcsoportokkal való foglalkozásról egészen lemondani és kizárólag csak a Coleopterák tanulmányozására szorítkozni. De hozzájárult ehhez még egy harmadik, sokkal hatalmasabb külső körülmény, a mely miatt a magyarországi Coleopterák faunájával el nem készülhetett. A magyar állattan történetének az a korszaka, mely a jelen század 20-as éveiben FRIVALDSZKY IMRE fellépésével kezdődött és FRIVALDSZKY JÁNOssal végződött, a FRivALDszKY-PETÉNYI-korszak, a lokálfaunisták korszaka volt. FRIVALDSZKY IMRE, b. OCSKAY FERENCZ, B EISINGER JÁNOS, GERENDAY JÓZSEF, PETÉNYI SALAMON JÁNOS, az erdélyi szászok közül BIELZ ALBERT és Fuss KÁROLY, — általában mindazok, a kik e korszakban hazánkban zoologiai kutatásokkal komolyabban foglalkoztak, minden tudásukat, minden tehetségüket majdnem kizárólag csak a hazai fauna kifürkészésére és összegyűjtésére fordították. A mi a külföld állatvilágát illeti, FRIVALDSZKY IMRE S az Ő példáját követve a magyar rovarkereskedők, a KiNDERMANNok és HABERHAUERek, kiterjesztették ugyan figyelmöket a balkán félsziget és Kis-Azsia állataira is, de inkább csak üzleti érdekből. Az általános systematikával és idegen világrészek állataival azonban a magyar zoologusok közül ez időszakban még senki sem foglalkozott. Ily állapotban volt nálunk az állattani szak körülbelől 1870-ig. Ekkor a nemzeti szellem újjáébredésével s a magy. nemz. Muzeum újjászervezésével a leíró állattan ügyében is nevezetes fordulat következett be. A magy. nemz. Muzeumban az addigi természetiek osztálya három részre osztatván, külön állattani osztály állíttatott fel, a melynek igazgató-őre FRIVALDSZKY JÁNOS lett, s a melyhez kívüle aztán nemsokára még egy pár képzett fiatal szakerő (dr. K ARL JÁNOS, MOCSÁRY SÁNDOR) lett kinevezve. A szakszemélyzetnek ez a szaporítása magával hozta a speczialistaság kifejlődését, a mi nálunk addig még szokatlan volt, mert régi zoologusaink többnyire sokfélével foglalkoztak, vagy legalább akartak foglalkozni. Nagy mértékben előmozdították továbbá a viszonyok új alakulását azok a gazdag zoologiai gyűjtemények, melyek az akkori magyar kormány áldozatkészsége és XÁNTUS JÁNOS szakavatott ügybuzgalma folytán KeletÁzsiából a magy. nemz. Muzeum birtokába kerültek. Már az 50-es és 60-as években is gyakran kapott ugyan a Muzeum oly állattani tárgyakat, a melyeket
