Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 19/1-4. (Budapest, 1896)
1. szám
A chlorophor strómája reám lemez benyomását teszi. Lemez van a legfiatalabb rajzók, nevezetesen pedig a gameták sejtjeiben, és ez minden kétséget kizáró módon észlelhető. A fejlődés előrehaladtával, úgy látszik, e lemez magától válik szét egyes darabokra. Azt, hogy ez esetleg az assimilatióval járó tény, vagy pedig külső befolyások, például vegyi változásoktól függő és ezektől eredő, csak külön e czélból tett kísérletek alapján lehet majd kimutatni; jelenleg ezen kérdést eldöntenem még nem sikerült. Tény azonban már most is, hogy a legtöbb jól fejlett rajzó chlorophor ja már nem lemez, hanem számos, többnyire hosszirányú, rendesen szabályos, nem ritkán azonban szabálytalan szalag. Ezt igen jól láttam a C. obtusán (III. Táb. 16. ábra), melynek hatalmas rajzói, főleg ha nincsenek nagyon telve keményítőszemcsékkel és excretanyagokkal, igen alkalmasak e nemű tanulmányokra. A chlorophor ezen, szalagok alakjában való kifejlődése már 1892-ből is ismeretes a Carteria egy rokon alakjáról, melyet SCHMIDLE W. Chlamydomonas Kleinii SCHMIDLE néven irt le 1 s igen jól is ábrázolt. Ugyancsak hasonlót látott ez évtized elején GOROSCHANKIN is, ki Chlamydomonas reticulata GOROSCH, néven egy új Chlamydomonas-í&jt is leir, 2 ^ melyre szerinte főképen jellemző a « szétvagdalt*), más helyen ((hálózatosnak » mondott chlorophor. Szalagos chlorophort látott végül DILL 3 is, a STEIN leírta Chlamydomonas grandis-on, melyet SCHMIDLE fajával identikusnak tart. A chlorophylltest ezen szalagok alakjában való kifejlődését nem csak a Carteria obtusán láttam, hanem ezt igen számos más Volvocinea-ról is ismerem, s ezek mind csakis sajátságos chlorophorjukkal különböznek a többi alaktól. SCHMIDLE és a többi nevezett szerző ezen jelenségben species jelleget lát és SCHMIDLE új faját nagy részben erre is alapítja. Ha ezen nézetet követném s híve lennék a szervek DILL hirdette változatlanságának, akkor a Carteria obtusa szalagos chlorophorú alakjait, akkor mindazon Volvocinea-alakokat, melyeknél ilyen chlorophort észleltem, hasonlóképen új fajoknak kellene tartanom. Hogy pedig a chlorophor ezen kifejlődése nem állandó bélyeg, mutatja az, hogy 1893. szeptember 30-án hozott anyagban csupa egyenletesen zöld Carteria obtusa volt, lemezes chlorophorral ; néhány nap múlva azonban láttam egyes rajzókban itt-ott is egyes hosszirányú sávokat, és október első hetében egyre nagyobb számban láttam 1 SCHMIDLE W. : Ueber den Bau und die Entwickelung von Clilamydomonas Kleinii n. sp. («Flora» 1892. 17. 1. 1. 2. tábla.) 2 GOROSCHANKIN : Beiträge zur Kenntniss der Morph, und System, d. Chlamydomonaden 124. 1. III. Táb. 1—4. ábra. 3 DILL. Op. cit. 337., 355. 1.
