Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 18/1-4. (Budapest, 1895)

1-2. szám

A két faj európai elterjedésében egymással osztozkodik. Éjszakon a L. rediviva meglehetősen állandó, dél felé a L. annua váltja fel, de körülbelül hazánk szélességi vonalain a két faj egymással találkozik, a Herkulesfürdőnél csaknem vegyest nő. A szélességnek ezen a vonalain mind a L. annua, mind a L. rediviva fajbeli tagosulása megkezdődik. A L. annua NYMÁN, 1 BOISSIER 2 és WILLKOMM 3 szerint csak Spanyol-, Franczia- és Olaszországban, hazánkban, Dalmatiában s innen a Balkánfélszigeten terem. BOISSIER, a L. rediviva nélkül, Görögországból is említi; ellenben SIBTHORP és SMITH a Floras Graecœ Prodromus II. köt. 16.1. Görögországból a L. redivivát jegyzi fel, a mi aligha valószínű, mert innen se NYMÁN, se GRISEBACH,

4 se BOISSIER nem említi. A Lunaria Graecát LOBEL., vagyis L. annuát L., a LINNÉT megelőző patres gyakran ismertetik és egyszerű vagy répás gyökérzettel le is rajzolják. A L. Graeca LOBEL. név a geográfiai elterjedésnek megfelelő, mert voltaképen a Balkán-félsziget meg hazánk az igazi kétségtelen szülőföldje, másfelé, lehet még az olasz meg a spanyol félszigeten is, mint kerti virág, babonás és orvosi fű, sőt részben konyhakerti növény, a kultúrával terjedt szét, s egyideig L. Graeca nevét is megtartotta. A kultúra révén azonban gyakran és sok helyen el is vadult, néhol azt a látszatot kelti, hogy valóságos vad növény, azért emlegetik Németországból is, de ott kétségtelenül elvadult. A két holdviola földrajzi elterjedése meglehetős ismeretes. Ellenben az alakköre, valamint biológiai sajátsága is meglehetős kérdéses. Ezért óhajtok magam is nemivel a kérdések megoldásához hozzájárulni, illetőleg a kérdések tisztázását megkezdeni bátorkodom. A Lunaridk'àt újabb munka részletesebben nem fejtegeti. A systematicájokat legkimerítőbben DE CANDOLLE Begni vegetabilis systema naturale-ja, a II. köt. (1821) 280—83. 1. ismerteti. A Prodromus I. köt. (1824) 156—57. 1. ugyanez az eredmény, csak rövidebbre van szabva. DE CANDOLLE közleménye szerint a Lunariának négy faját is gyaníthatni, mert a BERGERET, Phytonomatotechnie III. (1784) 115. 1. ismertetett kopaszabb, keskenyebb-táskás L. aljpina BERG., melynek a felsőbb levelei sem szívalakúak, hanem inkább nyélbe keskenyednek, vagy jó kialakult s földrajzilag is elkülönített faj a Pyrenœuson; vagy az ez igazi typus, ha t. iBERGERET, DESVAÜX 5 és DE CANDOLLE a keletibb, szélesebb táskás eltérést tekintették typus gyanánt. DE CANDOLLE-nak másik Lunariája, a L. biennis var. Corcyraea DC. 1 Conspectus Fl. Europ. p. 50. a Fl. Orient. I. p. 256. 8 Fl. Hispan III. p. 829. * Spicilegium il. Eumel. I. p. 269. 5 Journal bot. III. p. 174.