Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 18/1-4. (Budapest, 1895)

1-2. szám

1. c. 1821. p. 283. minden esetre figyelemre méltó. DE CANDOLLE ezt a növényt korfui magból nevelte. A táskája ovális, csaknem egészen kerek. Nekem van Korfu (Corcyra) szigetéről L. annuá-m, mely a L. pachyrrhiza felé húz, de jóval kisebb virágú, szára tetején szép sötétlila, sátorai fürtösen csoportosodnak ; a levelének visszája szürkésebb szinű, sürü levélfogazata inkább a L. redivivaém emlékeztet. Csak az a kár, hogy növényemnek még csak fiatal gyümölcse sem látható, hogy akár a DE CANDOLLE leirásával, akár a L. pachyrrhizaéval összehasonlíthatnám. Igen csinos virág. Kevésbbé tisztázott a L. annua gyökérzete és élettartama. Akár egynyaras-, akár kétnyaras-éltű lenne, egyszerű ágas gyökérzetének kellene lenni. így írja le DE CANDOLLE i. h. 283. 1. « radix simplex, fere fusiformis, crassa, verticaliter descendens, paucos ramulos demittens.» Ilyenformán, vagy rövidebben írják le mások is. így rajzolja a L. annual, vagyis Viola lunarist, TABERNAEMONTANUS Kráuterbuchja (1687) II. köt. 696. 1., DALECHAMPS História generalis plantarum-a (1586) 805. 1. (Viola latifolia). Ellenben DODONEUS a Florum et Coronariarum odoratarumque nonnullarum herbarum história 1568., 25. 1., továbbá ugyanő a Stirpium históriás pemptades 1583. 161.1., valamint LOBELIÜS Plantarum História 1576, 174. 1., LONICERUS a Kreuterbuch 1577. CCLI. 1., BESLER Hortus Eistettensis 1640. fol. 21. II. és MORISON a Plantarum história 1680, ser. 3 t. 9 első képén a Viola latifoliái, L. Grœca-t vagy Leucoium lunaiumoi apró répás gyökerekkel rajzolják. Erre vonatkozik a L. annuánok bulbonak, bolbanak vagy bolbonak neve («a radicibus bulbosis»), a hogy az egynyaras holdviolát LINNÉ botanikus elődei gyakran nevezték. Többen a Lunaria gyökerét vagy le sem írják, vagy az adott képen sem illusztrálják.

1 Feltűnően kívánatos lett volna a teljes gyökérzet a FI. Danica 1880. kópén, a mely a L. annual teljes nagyságában jól ábrázolja. Természetes, mivel LINNÉ előtt s LINNÉ után ezt a növényt gyakran L. annuának nevezték, a gyökerében semmi nevezetesebb eltérőre nem gondoltak, hogy azt még pontosan le is rajzolták volna. Általában nevezetes az, hogy a Lunaria apró répáit LINNÉ után egyik másik botanikus csaknem egész máig emlegeti,

2 sőt triennisnek, azaz háromnyaras-éltünek is mondja,

3 de sem a L. annua systematicai avagy 1 SCHKUHR, Botan. Handbuch II. (1808) p. 242, tab. 182. 2 LAMARCK et DE CANDOLLE, Fl. FRANC. IV. (1805) p. 688 «sa racine est un peu subéreuse au collet».

— Nees, Genera plant. VII. no. 617. «radix ramosa, radices secundari.se filiformes vel elongatotuberosse.» 8 DE CANDOLLE 1. c. p. 283. rarius triennis ; — GAUDIN Fl. Helv. IV. p. 239, subinde triennis — TRATTINICK in BÖMER Archiv. II. (1799) p. 25. «radix nonnunquam triennis, simplex fere fusiformis, crassa, verticaliter descendens, (eigentlich truncus) tandem paucos et breves ramos demittens». MORISON i. h. II. köt. 246. 1. a Lunaria annua var. albißovkt DC. Syst. veg. p. 282 szintén perennisnek mondja.