Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 18/1-4. (Budapest, 1895)

1-2. szám

A HOLDVIOLA FAJAIRÓL. (DE SPECLEBUS GENERIS LUNARIAE TOURN.) Dr. BOBBÁS ViNCzÉ-től, Budapesten. LINNE Species plantarum-ának 1. kiad. (1753) 653. old. két faj holdviolát, vagyis LunariáX ismertet: L. rediviva-t «siliculis oblongis» Európa éjszaki részéről, továbbá L. annuá-t «siliculis subrotundis» Németországból, amannak a tőkéje kitelelő és tavaszkor kisarjadzó (rediviva), emez állítólag egynyári-gyökerű. LINNÉ óta sok speciest leírtak és fölvettek a systemába, a Lunaria változatlan maradt e két fajával,

1 csak az utóbbik biológiájára nézve a kétnyáriság bebizonyodván, új nevet kapott.

2 Mind a két faj Európa erdős bérczein nő. Az első virága jóillatú, mind a kettőé szép lila, a kerti nyári violáéhoz (Malthiola annua L.) hasonlít, azért Európában kerti virág lett. De a Lunaria Tourn. Instit. p. 218, tab. 105. (LINNÉ, Genera pl. I. 1835, no. 534.) a közéletbe máskép is belejátszott. L'OBELIUS óta

3 Lunariának, holdviolának avagy holdvirágnak nevezik, mert a gyümölcsének rekeszfala fehér és fénylik, mint a holdvilág, továbbá azért is, mert a magva veseforma, mintegy félhold-alakú. Gyümölcsének selyemfényűén csillogó rekeszfalát, virágzatának elágazásával együtt, néhol száraz virágbokrétába vegyítik, fehér csillámlásával a bokrétát élénkíti, (ezüstvirág, atlaszvirág). Júdás ezüstjének is nevezik, mert kivált a L. annua kerek rekeszfala ezüsthuszashoz, vagy akár az ezüstforinthoz hasonló. A Lunaria Tourn. mint keresztesvirágú fű, a krueziferák családjában jó hosszú cséklyés, széles és lapos 4 gyümölcséről (siliculis carpophoro elongato sitis), valamint arról is kitűnik, hogy a magkötője a rekeszfalhoz nő. Magva zászlós-szélű, kerekded vagy veseképü. Levele szívalakú, a hagymalapuéhoz (Alliaria Andrz.) hasonló. 1 DURAND, Index generum pbanerogamorum p. 13. 2 Lunaria biennis MOENCH, Method, p. 261. 3 Plantarum Hist. 1576. p. 174, Advers. p. 137. Előbb gyakran Viola latifolianak nevezték (DODONAEUS, Florum et coron. Hist. 1568 p. 25, Stirp, hist, pempt. 1583. p. 161. DALECHAMPS, Histor. generalis plant. 1586. p. 805). 4 BENKŐ JÓZSEF, MOLNÁR J. «Magyar Könyvháza I. (1783). 394. 1. erről nevezi lapiczkás-fűnek; Diószegiek ebből kurtították a íapic-génusz-nevet (M. Füvészkönyv 376. lap).