Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 18/1-4. (Budapest, 1895)

1-2. szám

siket borító penészszel, nem volt már alkalmas a tovább tenyésztésre, mert gazdát, élődit megölt a gyüjtőüveg cyankaliuma. Itt tehát friss, élő anyag adhat csak teljes felvilágosítást, meg a rendszeresen keresztül viendő tenyésztés. Annyit azonban a holt anyag megvizsgálásából is ki lehetett deríteni, hogy itt termékenyítési aktus nem fordul elő, hanem a perithecium, miként ezt a 6-ik ábrán látni, egy oldali (p.) sejtből ered, ez a sejt növekedik meg később, mint ezt a 4. és 2. ábrák mutatják. A Laboulbenia gigantea megegyez a többi rokon fajokkal alkotására, legalább a főbb vonásokban. Legfiatalabb állapota egy ízeit, egyszerű penészszál, mely a bogár testén megjelen s mely később mint a 6-ik ábrán látható, több sejtre tagolódik. Ezek közül a legalsó két sejtből lesz a nyél, az erre következő p.-vel jelölt sejtből lesz a perithecium ; a felfelé következő három sejt a paraphysis tartó, a 4-el jelölt később összenyomatik, ebből válik a paraphysisek alapi gyűrűje, az 5-ik sejt pedig a paraphysis kocsány, mely aztán eleintén két, később pedig nagyszámú sejtszálakat visel, a jobb név hiányában paraphysiseknek nevezett sejtszálakat. Ezek igen tekintélyes hosszúságra megnyúlnak, (300—400 a) s fiatalon egyenesen kihúzottak, majd meggörbülnek, felpödrődnek, s így a fajunkra jellemző alakot öltik. Néha paraphysishez hasonló szálak még oldalt is erednek, a gyűrű alatt, mint teszem a 4. ábrán van rajzolva, s valószínű, hogy H. KARSTEN az ilyet nézte hím ivarnak, pollinodiumnak. A fiatal perithecium kifejlődését a 2. 3. 4. ábrák tüntetik föl, végleges ascustermő állapotát az 1. ábra mutatja. Érett korában nyakán fekete szemölcsöt visel, mely jellemző a L. fajokra. Az ascusokat csak fiatal peritheciumban sikerült látnom (4. ábra). A spórák, a készítmény vizétől duzzadva, a perithecium száján át kinyomúlnak s vastag hártyájuk menten felduzzad, miként a 7-ik ábrán látni, mely a peritheciumból kinyomuló spórákat mutatja, a legelső már hatalmasan felduzzadt, míg a legutoljára kikerülők, p. a 3., 4. számú, még csak ránczos, meg gyűrűsen hasogatott sejthártyába vannak rejtve. A spórák kétsejtűek, minden sejtben egy igen jól, festés nélkül is látható, nagy sejtmag van. Különben a sejtmagot az összes sejtekben jól lehet látni. A L. gigantea sejthártyája, ép úgy, miként rokonainál is, a fejlettséggel lépést tartva, színt ölt, eleinte sárgás, később rozsdabarna lesz, nevezetesen a perithecium meg a paraphysisek barnulnak meg. A sejthártya még két érdekes dolgot mutat. Az egyik a növekedő nyélsejtek hártyájának betüremlése (1. ábra), az Oedogoniumok stb. módjára, a másik a sejthártya likacsossága. Az érett L. nyelének és paraphysis kocsányának sejtfala igen megvastagszik s e falat számos likacscsatorna fúrja keresztül. E likacscsatornák a penészek körében általán a ritkább jelenségek közé tartoznak, s érdekes tudnunk azt, miként a 8. ábra mutatja, hogy