Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 18/1-4. (Budapest, 1895)
1-2. szám
többnyire a hossztengelyre ferdén álló résformára összeszűkülő szájjal nyílnak a sejthártya felületen. A L. testét erős cuticula födi. A nyél egy sajátságos karomforma barna horogba végződik, mely a bogár testébe kapaszkodik. A L.-félék állítólag nem élősdiek, mert—• miként PEYRITSCH kísérletei mutatják — a Stigmatomyces-szel inficiált legyek hónapokon át megéltek, s általán pusztító hatását P. soha sem látta e penészeknek. Ez azonban szintén egy homályos pont, melyet fel kell deríteni, nem valószínű, hogy e penészek csak úgy fiatal állapotukban ráüljenek a bogárra s oda telepedve s megkapaszkodva kifejlődjenek. Hisz zsenge korukban még kapaszkodó karmuk sincsen. Én azt hiszem, hogy igen is rajta élősködnek s a bogár testében tenyésznek. Ezt azonban a megölt anyagon nem lehetett kideríteni, ennek, valamint a többi problematikus kérdéseknek is, az eleven anyagon fogok utána járni. A L. fajok élődisége mellett szól az is, hogy ismerünk vízi bogarakon élő Laboulbeniákat is. A L.-félék geographiai elterjedése eddigelé igen szűkkörű, miután alig hogy ügyet vetettek rájuk. Francziaország (1 faj), Németország (1 faj), Ausztria (11 faj), Oroszország (1 faj), Észak-Amerika (1 faj), Venesuela (1 faj), Paraguay (1 faj) és most Magyarország (1 faj) azok a területek, a hol észleltettek. Hogy azonban elterjedésük sokkal nagyobb körű kell legyen, mutatja Ausztria példája, honnan 11 faj ismeretes, mert Peyritsch igen szorgalmasan járt utánuk. A futóbogarakon élősködő ezen igen érdekes penészeket, a magyar birodalomban feltalált első L. faj által indíttatva, tovább fogom vizsgálni, s tenyésztés útján, ismeretlen fejlődésmenetük tisztába hozatalára fogok törekedni. ÁBRAMAGYARÁZAT. 1. Teljesen kifejlett Laboulbenia gigantea, p. perithecium, ép egy spóra nyomul ki a p. nyakán, pt. perithecium tartó sejtek, pa. paraphysis szálak, nagy részük leszakadt, pk. a paraphysis szálak kocsányja, gy. gyűrűsejt, ny. felső nyélsejt, mely x-nél betüremlik az alsó nyélsejtbe, hártyáját likacscsatornák járják át, h. kapaszkodó horog. x f Q 2. Fiatal példány, a perithecium tartalma még nem oszlott, a paraphysisek felpödröttek. 3 f Q 3. Idősebb egyén, egyenes rendkívül hosszú paraphysisekkel, a perithecium kocsány már kifejlődött. ^ 4. A gyűrű fellépését mutatja, a peritheciumban az ascusok formálódnak. 3 f Q 5. Idős perithecium, melyet válaszfalak több sejtre tagolnak. 3 ^
