Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 18/1-4. (Budapest, 1895)

1-2. szám

Á fajunkkal legközelebb rokon L. armülaris Paraguayban él, s így a L. gigantea ez idő szerint meglehetősen magánosan áll. A Laboulbenia-féle penészeknek eddigelé hat genusa ismeretes, s ezek között a legtöbb fajjal dicsekszik a jeles franczia entomologusról, LABOTJLBÈNE-ről elnevezett genus, melynek tíz, s a fent jellemzettel együtt 11 faja ismeretes. Ezek a rendkívül sajátos penészek olyannyira eltérnek az eddig ismert penésztypusoktól, hogy systematikai helyüket eddigelé még nem sikerült megállapítani. Ideiglenesen aPyrenomy cetek legvégére vannak beosztva, de miként ezt maga BÉRLÉSE is megjegyzi a Saccardo-féle Syllogeba írt monographiájában (Saccardo Sylloge Fungorum. VIIÍ. p. 909.) «quod locum systematicum dubii, sed apud Pyrenomycetes forte haud male positi». A Laboulbenia-féléket BOBIN fedezte föl

1 s ő írta le MoNTAGNE-nyal a legelső fajt a L. Rougetii-t. Bobin munkájában három gyönyörű rézmetszetű színezett tábla illusztrálja az általuk ismert egy pár fajt. Legtöbbet tett ezen érdekes penészcsalád megismerésére PEYRITSCH,

2 kinek három rendbeli dolgozata foglalkozik ezen érdekes bogárparazitákkal. Peyritsch egymaga 10 fajt írt le, tehát a jelenleg ismert 15 faj kétharmadát ő lődözte fel. Habár Peyritsch dolgozataiból kiderült, hogy mily hálás s tanulmányozásra érdemes a L-k családja, mégis csak H. KARSTEN, KNOCH, SOROKIN, BÉRLÉSE és PECK írtak le 5 fajt, de a mi a fejlődéstant illeti, azzal egyikük sem foglalkozott. A Laboulbeniceák gyümölcsteste áll a nyélből, mely felső végén a peritheciumot viseli, melyben az ascusok fejlődnek ; a perithecium mellett van aztán a paraphysis-szálaktól alkotott üstök. H. KARSTEN a peritheciumot a fiatal állapoton a nyél csúcsán kifejlődő trichogynből származtatja, melyet a pollinodium termékenyítene meg, apollinodium helyén fejlődnek aztán a paraphysis-szálak, viszont a trichogynből válik a perithecium. Ez az ivari aktus azonban itt, ezeknél a penészeknél, annyira homályos, hogy még de BARY sem hitt benne. De BARY-ról pedig tudvalevő, hogy az Ascomycetek ivarosságának buzgó apostola vala. A rendelkezésemre álló anyag, t. i. két Pristonychus cavicola, a testü1 ROBIN: Histoire naturelle des végétaux parasites 1853. p. 622. et sq. t. VIII. IX. et X. 2 PEYRITSCH : Ueber einige Pilze aus der Familie der Laboulbenien (Sitz.-Ber. d. k. Akad. d. Wiss. Matb. Naturw. Classe LXIV. I. Abtb. 1871. p. 437. et sq.). PEYRITSCH : Beiträge zur Kenntniss der Laboulbenien. (Ibid. LXVIII. I. Abth. 1874. p. 227. et sq.). PEYRITSCH : Ueber Vorkommen und Biologie der Laboulbeniaceen (Ibid. LXXII. I. Abth. 1886. p. 379. et sq.).