Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 18/1-4. (Budapest, 1895)

1-2. szám

bár még ekkor a «Lithiotis» növényi eredetének teóriája uralkodott, mégis már 1882-ben, egyetemi előadásaiban, Ajka geológiai viszonyairól szólva, a következőképpen nyilatkozott — a mint ezt dr. SCHAFARZIK FERENCZ szíves közléséből, az ő följegyzései alapján tudom :«.... a mészkőpad 1 m. vastag, a melyben nagy mennyiségben meszesedett növények maradványai találhatók, még pedig olyanok, a melyek kagylókhoz hasonlítanak 0 (Hantken) Ostreához hasonlóknak tartja; de ha növényi eredésük bebizonyosodnék, akkor a bakonyi példányok mindenesetre új fajhoz tartoznak és mini TÁthiotis baconica nov. sp. volnának leirandók. » Ezekből azt látjuk, hogy az ajkai példányokat ZIGNO Lithiotis-nek ismerte el, miután neki HANTKEN azokat megmutatta ; HANTKEN pedig, a ki ZiGNo-nak az eredeti példányaival hasonlította össze és a kettőnek nemi azonosságát fölismerte, már 1882-ben úgy nyilatkozott, hogy az Ostreához hasonlítanak. így tehát MASSALONGO után HANTKEN volt az első, a ki fölismerte a Lithiotisnsk az Ostreával való rokonságát. ZiGNonak a nézete azonban még annyira uralta, hogy azt határozottan nem mondotta ki, miután az Ostreának a tulajdonképpeni főrésze maga a teknő az ajkai példányoknál sem szabadítható ki, annyira össze vannak nőve egymással. Nézzük mennyiben volt jogosult HANTKENnek ama megjegyzése, hogy az északolaszországi és az ajkai példányok az Ostreához hasonlítanak. A magyarországi példányok ZiGNonak 1879 ben megjelent művében adott rajzokkal, a mint ezt a mellékelt táblának és ZIGNO táblájának az összehasonlításából látni lehet, egyeznek. Az én 1. ábrám teljesen egyezik a ZIGNO 1. ábrájának alsó részével, csakhogy, míg a ZIGNO ábráján az általa callusnak, nyélnek vett rész mindkét oldalon úgynevezett « levelekkel » van díszítve, addig az én alakomnál csak a « nyélnek » vett közép része van meg és egyoldali « levél »-dísz, míg ugyanezek a másik oldalon letörtek. Ha most ezen leveleket jobban szemügyre vesszük, kitűnik, hogy ezek nem « hengerde d levelek », mint azt ZIGNO mondja, hanem az Ostrea héját alkotó nagy, pikkely módjára egymásra helyezett héjlemezeknek a végződései, szólei. Ezen héj lemezek köröskörül egész jellegzetesen ki vannak fejlődve ezen kisebb példányomnál is éppen úgy, miként a nagyobbnál, a mint a 2. ábra felső részén igen szépen láthatók a körkörös vonalak, mint az egyes lemezek végei. GÜMBEL is helyesen jegyzi meg az 1890-iki értekezésében, hogy a héj külső felületének meszes, hullámosan lemezes szerkezete kagylóra vall. Az ilyen héj lemezek szintén több vékonyabb lemezből keletkeznek, a mit a légbeliek behatásának kitett felületen ezt úgy itt is, mint minden más Ostreánél szépen lehet látni; tehát ez korántsem a « levelek » hosszvonalzása, mint azt ETTINGSHAUSEN és ZIGNO hitték. Hogy ezen leveleknek tartott részek tényleg az egész héj felületén átvonuló héj lemezeknek a keresztmetszetei, melyek a szalagágyat (Bandfeld) körülveszik,