Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 18/1-4. (Budapest, 1895)

1-2. szám

Ezekre vonatkozólag közlöm néhai prudniki HANTKEN MiKSÁ-nak a följegyzéseit, a ki ezen, általa már le is rajzoltatott alakokat, úgy látszik, közölni akarta; mert egy befejezetlen kéziratot találtam erre vonatkozólag a hagyatékában, a mely szórói-szóra így hangzik: «Lithiotis cretacea, egy új kréta-korbeli növényfaj. A mint ezt a «magyar korona országainak szóntelepei és szénbányászata)) czímű munkában előadtam (164. lap.), Úrkút és Ajka vidékén a kréta-kori rendszer több osztályzatra oszlik, melyeknek mindegyike sajátlagos fauna által élesen van jellemezve. — Ajka vidékén 3 főosztályzatot lehet megkülönböztetni, még pedig : egy alsó tengeri, kiválólag mészkövekből, egy középső, kizárólag édes- és félig sósvízi márga és széntelepekből és egy felső, kizárólag tengeri márgák és mészkövekből álló osztályzatot. Az alsó osztályzat pedig szintén 3 szintre oszlik, még pedig közvetlenül az ajkai szénképződmény alatt fellépő mészkőrétegek kiválólag Gasteropodák által vannak jellemezve, melyek közül egy Globiconcha-f&j (Globiconcha baconia Hantk.) gyakran lép föl. Ezen, a Globiconcha baconia által jellemzett mészkő alatt egy (másik) mészkőréteg van kifejlődve, mely tetemes mennyiségben sajátlagos maradványokat tartalmaz, melyek természetére nézve tisztában nem voltam. A fentebb említett munkámban azt hoztam fel, hogy ezen nagy kagyló töredékei hihetőleg Rudista maradványok, sőt a héjak külső felületének minősége folytán azt véltem, hogy azok nagyon emlékeztetnek a Radiolites canalicidatus-m. Azóta, a helyszínén folytatott kutatások alkalmával sikerült nekem a kérdéses maradványok egynehány példányát találnom, melyeknek tökéletesebb fentartási állapota arról győzött meg, hogy ezen kövületek Rudisták nem lehettek. Ámbár a kérdéses szerves maradványok tidajdonképi természetének meghatározására nem nyertem semmi alapot, mégis nagy szolgálatod tettek, minthogy — midőn Páduában Í881-ben megnéztem a báró Zigno gazdag kövületgyüjteményét — csak azok segélyével voltam képes meggyőződni arról, miszerint a szóbanforgó ajkai kövületek ugyanazon szerves testekhez tartoznak, mint a báró Zigno kövületgyüjteményében Lithiotis problematica név alatt őrzött kövületek. A hasonlatosság az ajkai és az olaszországi példányok között olyan nagy, hogy első tekintetre azoknak nemi azonosságát felismertem.** Boldogult HANTKEN MIKSA azonban csakhamar fölismerte azon nagy hasonlatosságot is, a mely az ajkai «Lithiotis» és az Ostreák között van, * HANTKEN kéziratáriak a végén idézi még SPADA, ZIGNO és SCHLOTTHEIM munkáit.