Schmidt Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 11/1-4. (Budapest, 1887-1888)

1. szám

Egyszer július végén egy fészket hoztam haza az anyával s négy újszülöttel s megfelelő kalitkába helyeztem. Keggel a fészket üresen találtam. Ismerve ez állatkák szokását, azonnal az ágyat vizsgáltam meg s ott találtam az anyát négy kis fiával együtt a szalmazsákban egy félig kész fészekben. A hegyek között hiányzik a hörcsög (Cricetus frumentarius Pali.) is, bár a Szepességen, Igló környékén, GEYER G. tanár szerint, már közönséges. 35. Mas dccumanus Pali. (vándor patkány). A falvakban mindenütt közönséges. A házi patkányt (Mus rattus L.) az egész környéken nem láttam. 36. Mus sylvaticus L. (erdei egér). Az erdőhöz közel fekvő helységekben igen gyakori ; különösen őszkor, mikor a zabot már a pajtába szállították. A macskák nem győzik pusztítani ; sem a baglyok, melyek különben ilyenkor rendesen nagyobb számban jelennek meg mint máskor. Nyáron az erdőben lakik egész a törpefenyő regiójáig. Evenként legalább négyszer iiadzik s egyszerre 6—10 fia van. A színben való eltérések gyakoriak; találtam olyanokat, melyeknek a fejők tetején, vagy a nyakukon fehér folt volt, vagy a farkuk vége volt fehér, de a száz meg száz között, melyeket láttam, albínót egyet sem találtam. 37. Mvs Musculus L. (házi egér). A hegyeken 600 méteren túl nem fordul elő ; itt az erdei egér helyettesíti. A házakban csak egyesével található. 38. Mus agrárius Pali. (mezei egér). Csak a mélyebben fekvő) falvak közelében él, a hol földmivelés van; az elöhegyeken sem találtam. 30. Sminthus vagus Pall. (Keys.) (csíkos egér). E keleti fajt Magyarországon csak az Alföldről ismertük;* a Tátrában, nevezetesen Oravka vidékén** én fedeztem fel néhány évvel ezelőtt, miként ezt a magyar nemzeti múzeum gyűjteményében tőlem származó példányok is bizonyítják. Oravka környékén az első példányokat május végén és szeptember közepén élve fogtam mintegy 000— 1200 méter magasban. Tam'ája a hegyek déli oldalán van ; a zabos földeket épen úgy kedveli, mint a benőtt irtásokat és a korhadó száraz tuskók környékét. A földön nagyon gyors, de soha se menekül a földi lyukakba mint más egerek, hanem nagy gyorsasággal szalad fel a kövekre és a fatuskókra s a kéreg alá igyekszik elrejtőzni. Félénknek nem mondható. Nem minden évben található. Inkább éjjeli mint nappali állat. Téli álma, úgy látszik, tovább tart mint a nagyalvó peléé. Tápláléka a szabadban gyökerekből és magvakból áll. A fogságban se a tavaszkor, se az őszkor fogottak nem élték túl deczemher második felét ; azok, melyeket * V. 5. FRIVALDSZKY IMRE, Jellemző adatok Magyarország faunájához. Pest 1865. 69. és 139. lap. A. WALECKI, Przyczynek do fauny Teryologicznéj Kraju. Sminthus. Warszava 1884. (Obditka z Pamietnika Fizyjograficznego z rokii 1884.)