Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 10/1-4. (Budapest, 1886)

2-3. szám

LODKOVSZKY, SCHINDLER 37 stb. búvárok foglalkozva a különféle rovarok Malpighi-edényeivel, kénytelenek voltak CUVIER epeelválasztó és MECKEL húgyelválasztó (urino-biliaire) nézetét mellőzni és kimondani, hogy «die Malpighischen Gelasse sind specifische Harnorgane» (Schindler). A Hydrophilus piceus Malpighi-edényeire vonatkozó vizsgálataim is a hugykiválasztás elméletére vezettek. A vízi bogárnál 6 MaLpighi-edény van, melyek páronkent a táplálócsö oldalán vannak. Altalán véve a bélcsatorna menetét kísérik, kisebb-nagyobb mértékben kanyarulatokat sokszor hurkokat is képezve, azt áthálózzák sőt igen gyakran helyenként reá is simulnak. A tractus intestinalishoz tracheák erősítik. Specialis sárgásbarna színük által a szemnek azonnal feltűnnek. Kiprieparálásuk finomságuk miatt felette bajos. Egyes búvárok szerint, mint CUVIER 38 és THANHOFFER 39 két helyen nyílnak be a tápláló csőbe, de saját vizsgálataim szerint, a melyek szintén megerősítik az újabb búvárok nézetét, mint a többi rovaroknál, csak egyféle beömlési hely létezik és ez rcctedis, mely ott van, a hol a közép- és utóbél közti határ van, a hol a táplálócsö párkányzatát formál, vagyis a Malpighi-edények a pylorus alatt közvetlenül nyílnak az utóbélbe. Hosszúságuk 8—10 cm. közt váltakozik; majdnem mindenütt egyenlő szélességű (0*5 mm.) és így egy edény felülete ezen adatokból számolva 14.1*75 Dmm., vagyis az összes Malpighi-edények felülete 850*5 Dmm., a mi más rovarok hasonló edényeihez képest meglehetős nagy, mert pl. a Periplaneta orientalisnál 412 Dmm., a Gastropachanál pedig 440 Dmm. Minden edénynél 150—200-szeres nagyításnál kívülről befelé a következő jól megkülönböztethető részeket figyelhetni meg : 1. kötőszöveti laza hártyát, 2. egy igen vastag homogen, alkatnélküli hártyát, 3. a melynek belső felületén egy sorban helyezvék el a mirigysejtek, úgy hogy közepén egy canalis centralist képeznek. A külső kötőszöveti hártyát (membrana externa) csak ritkán lehet látni, mert már a kikészítésnél többnyire szétroncsolódik ; azért a legtöbb búvár, mint LEYDIG, MECKEL, THANHOFFER nem is említi. Annál élesebben látható az edény fala (membrana propria s. membr. interna), a mely minden structurât nélkülöz. Elég vastag, de még 600—800 szoros nagyításnál sem voltam képes valami szerkezetét észrevenni. Különféle festékek, mint hœmatoxylen, saffranin csak gyengén képesek megszínesíteni. Rugalmas s erős kifejlődésü, 0*8—0*9 ^ vastagságú. 37 SCHINDLER : Beiträge z. Kennt, d. Malp. Gefässe d. Insekten (in Zeitschr. f. wiss. Zoologie XXX. B. p. 658). 38 CUVIER : Ueber die Ernährung der Insecten p. 124. 39 THANHOFFER : A Malpighi-féle edények stb. A m. orv, és term. 1868-ban Egerben tart. nagygyül. tört. vázl. és műnk. p. 289.