Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 10/1-4. (Budapest, 1886)

2-3. szám

A Malpighi-edények falait kibélelő mirigy sej tek nagysága körülbelől állandó és köztük szövettanilag különbséget tenni egyáltalában nem tudtam, habár LEYDIG vizsgálatai alkalmával épen e sejtek közt lévő ' különbségben véli a kétféle edények közt lévő élettani különbséget feltalálhatni. Lényeges különbség még a bennékben sem vehető észre, mert e sejtek mind hasonló sárgás színűek s hasonló szemcsés szerkezetűek. A mirigysejtek alakja többé-kevésbbé gömbölyded, majd hosszúkás, de leggyakrabban sokszögletű, de soha sem lapos. Nagyságuk 15—25 (x közt váltakozik. Oly nagy sejteket, minőket MECKEL 4(1 látott, nevezetesen 80—00 ;L egy esetijén sem voltam képes feltalálni. Falaikkal elég szorosan tapadnak egymáshoz, habár nem egy helyen kisebb-nagyobb hézagokat lehet látni. Relativ igen nagy nucleusok némi tekintetben szabálytalan. Alakja hosszúkás ovális, vagy rövid kerülékes, vagy gömbölyded. Leginkább centralis, csak ritkán körzeti helyzetűek. Nagyobbik átmérőjük í—6 ;J. . közt váltakozik. Elég nagy nucleolussal s néha magcsaponttal. A sejtbennék jellemző sárgásbarna. Igen sok apró s nagy képző szemcsekkel van megrakva, a melyek az élő sejtben csillagosán rendeződnek el a sejtmag körül. Az élő sejtek alkohollal kezelve, elhalva foltosak lesznek, midőn a szemcsék elrendeződése is megszűnik. A tracheák lefutása és visszonya igen jellemző a Malpighi-edényekben. Roppant nagy mennyiségben lepik el az edényeket ós kísérik lefutásukban, folyton finomabb ágakra oszolva végre oly finoman végződnek, hogy még l'OO—600-szoros nagyítás mellett sem lehet észrevenni a különben oly jellemző haránt gytirüzetet. Mindig a membrana propria-ig haladnak s azokon végződnek, a mirigy sejtekhez nem mennek be, legalább eddig sem mások — LEYDIG, THANHOFFER, SCHINDLER, MECKEL —, sem saját vizsgálataimból nem derült az ki. A folyékony, pépnemű szemcsés váladék, a melyet az egyes mirigy sejtek szabadon választanak ki, a háromszor oly széles, mint vastag canalis centralisban gyülemlik össze. A váladékban találhatni kisebb-nagyobb fényes, színtelen golyócskákat, a melyek legtöbbnyire középpontosan csíkoltak, úgy hogy a keményítő szemcsékre emlékeztetnek (V. tábla, 8. ábra). Már a fedő lemez gyenge nyomására sugár irányában több részre válnak szét. Fénytörésük csekély. Vízben nehezen, alkáliákban valamint hígsavakban könnyen oldhatók, ellenben alkoholban, .etherben egyáltalában nem. Vízzel melegítve a következő változást észlelhetni rajtuk : a golyócskák külső felülete egészben vagy részben egyenetlen, göröngyös lesz ; csapszerű kinövések támadnak rajta, a melyek közt igen tinóm tűforma képletek láthatók ; majd a kezdetben oly szépen látható körös csíkoltság is elmúlik, míg végre megolvadnak s minden bomlás nélkül MECKEL : Micrographie etc. p. 142.