Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 7. (Budapest, 1883)

tiszta tojásdad alaktól meglehetős lényegesen eltér s azon szavakba nehezen foglalható alakkal egyezik meg, mely a csillószörős ázalékállatkáknál, pl. a Bursaria- és Euplotesfélék családjába tartozóknak képviselőinél, oly gyakran ismétlődik s azon alapszik, hogy a kétoldali részarányos test hosszasági tengelye irányában erősebben, vagy gyengébben csavarodott. E mellett az Anisonema teste, mint a hypotrich ázalékállatkáknál, pl. az Euplates-féléknél, melyekkel általános testalakra nézve feltűnően megegyezik, lapított : a hátoldal kidomborodó, míg az egészben laposnak látszó hasoldal kissé duzzadt szélek által határolt hosszirányú vájút visel, melyet szájperemmezőnek (Peristomfeld) akarok nevezni (4—6. ábra) s mely majd a hasoldal középső táján, majd többé-kevésbbé, néha igen feltűnően a jobb szél felé húzódva fut végig. A szájperemmező váj ujára JAIIES.-CLABK tett először figyelmessé, ki az általa tanulmányozott pennsylvaniai Anisonemát ezen jellem után concavum fajnevvel jelölte;

11 hogy azonban majd élesebben, majd gyengébben kifejlődve megvan az Anisonema grandénéi általában, azt BÜTSCHLI és STEIN vizsgálatai egyaránt bizonyítják. A szájperemmező vaskos ? felső részének, vagy egy igen hosszúra nyújtott emberi fülkagylónak alakjával hasonlítható össze (6. ábra) ; mellfelé a szájtól balra és felfelé kanyarodó kis barázdába folytatódik, míg hátrafelé elkeskenyedő s ellapúló szélekkel enyészik el ; legnagyobb mélyedése jobboldali szegélyére esik, hol az uszályostor elfogadására külön hosszirányú barázda van szélén kivájva (5. ábra). Az Anisonema grande nagyságát (0,0:2—0,04?%,), testének csavarodását s avval kapcsolatban általános alakját, lapitottságát és szájperemmezejének elhelyezését és mélységét tekintve, egyénenkint meglehetősen változik ; mindezen különbségek azonban átmenetek által ki levén egyenlítve, az Anisonema grandenek külön fajokra való szétforgácsolása, mint pl. újabban DE FROMENTEL művében,

1

'

2 nem tartható indokoltnak. Külön cuticularis burok, melynek előfordulására, illetőleg hiányára alapította DUJARDIN az x\nisonema és Heteromita nemeket, bizonyára nem borítja a szóban forgó ostorost s vizsgálataim után egész terjedelmében megerősíthetem BüTSCHLi-nek következő állítását: « Valódi köztakaróról az anisonemaszerű ostorosoknál ép oly kevéssé lehet szó, mint pánczélról a Stylonychia-fajoknál, hanem az illető csillószörős és ostoros ázalékállatkáknál egyaránt csupán tömörebb kéregrétegről, mit bizonyára senki sem fog kétségbevonni, ki egy Stylonychiát valamikor vízben szétfolyni látott, midőn külön burokból mi sem marad hátra».

13 Az Anisonema plasmája színtelen, üvegszerüleg átlátszó s az elnyelt 11 Op. cit. p. 333. v- Op. cit. 13 Op. cit. p. 252.