Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 7. (Budapest, 1883)

táplálékon és a magon kívül állandóan kisebb-nagyobbszámu, a fényt a plasmánál erösebben törő durva rögöcskéket tartalmaz, melyek főleg a testnek oldalsó s hátsó részében vannak felhalmozódva. A tömör összeállású kéregplasmába (ektoplasina), épen úgy, mint például az Euplotes-, Aspidisca- és Oxytrichafélék családjába tartozó csillószörős ázalékállatkáknál, a lágy bélplasmába (entoplasma) éles határ nélkül megy át. Alakját nem változtatja s ez által lényegesen különbözik azon vele rokon ostorostól, mely alakját az Euglenák módjára változtatja s melyet DUJARDIN Heteronema marinának nevezett. A két egyenlőtlen ostor közül, — melyek után DUJARDIN a jellemző Anisonema és Heteromita neveket választá, — az egyik, az örvényző ostor (Rüssel E URENBERG - n él, filament flagelliforme DujARnra-nél, Bewegungsfaden PERTY-nél, flagellum jAMES-CLARK-nél, Nebengeissel STEIN-IIOI) többnyire vékonyabb a másiknál, a test hosszát csak kevéssé haladja túl s a véglény úszása közben inellfele irányulva kígyózva örvényez, míg a másik, az uszályostor (Spring- és Schwanzborste EiiRENBERo-nél, filament traînant DujADRDiN-nél, Stützfaden PERTY-nél, Gubernaculum JAMES-CLARK-nél, Hauptgeissel SïEiN-nél) többnyire vastagabb, a test hosszát legalább is harmadfólszer, néha háromszor, vagy négyszer is túlhaladja s ezt a véglény úszása közben uszályként vonja maga után. Az ostorok egész hosszúságokban egyenlő vastagak s nem vékonyodnak el szabad végok felé, mint ezt a legtöbb szerző mindkét, vagy (JAMES-CLARK) legalább az örvényző ostorra nézve állítja, vagy legalább rajzolja. A mi az ostorok kiindulását illeti, erre nézve az ujabb búvárok (JAMES-CLARK, DE FROMENTEL, BÜTSCHLI, STEIN) általában megegyeznek abban, hogy az uszályostor a hasoldalon, a mellső végtől kisebb-nagyobb távolságban s a középvonaltól többnyire kissé balra eső pontból ered ; azután ívelten, vagy, szabatosabban kifejezve, csigavonalban mellfelé, majd jobbra kanyarodik, hogy végre a szájperemmező jobboldali szegélye mentében hátra felé húzódjék; egész lefutásában tehát püspökpálczához hasonlítható, mely kunkorodott végével van oda nőlve. Röviden, de tökélyesen írta le ezen viszonyt BÜTSCHLI.

14 AZ örvényző ostorra nézve ellenben azt állítják az Anisonemával foglalkozó ujabb búvárok, hogy egyszerűen a test mellső végéből veszi eredetét. Ezen felfogás vizsgálataim szerint téves : az örvényzőostor ugyanis, mint már DUJARDIN állította, — ki előtt különben az ostorok lefutásának részletei ismeretlenek voltak, — az uszályostorral együtt ugyanazon pontból ered; míg azonban az uszályostor a szájperemmező mellső végén jobbra s az után lefelé kanyarodik, addig az örvényzőostor, miután egy fél csigakanyarulatban az uszályostor kanyarodását követte, mellfelé kanyarodik s a szájperemmezőnek fentebb emlí14 Op. cit. p. 253.