Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 7. (Budapest, 1883)

giore, luteo: océllis nigris, trigonis ; antennis dimidio corporis a^quilongis ; abdomine luteo, infra pallidiore, elliptieo, marginibus circa medium forti­ter dilatatis, pilis brevibus sparsis vestito ; pedibus luteis ; furcula dimidio corporis œquilonga, colore dilutiore. Antennarum articulis maris ultimis runs, termina? dilute-violaceis. Longitudo corporis 0*5—0*7 mm. Inter plantas varias, ssepe etiam in foliis Vitis vinifera? ubique frequens. A test kétszer oly hosszú, mint széles ; a fej kevéssel szélesebb, mint hosszú, egyszínű sárga; a szemek feketék, gömbháromszögalakuak: a csá­pok oly hosszúk, mint a test fele, a hímnél jóval vékonyabbak mint a nős­ténynél, az első három íz világos sárgás-barna s a végső ízeknél valamivel hosszabbak, a csápok végső egyenlő ízei a hímeknél sárgás-barnák, a nős­tényeknél gyengén viola-színüek ; a potroh körvonala ellipticus, oldalsze­gélyei kiszögellők, igen finom, rövid, ritkán elhelyezett, hegyes tüskékkel van fedve, melyeknek tüszői színtelenek ; a potroh színe egyenlően sárga, a hasi rész világosabb, valamint a lábak is, melyek igen ritkán elhelyezett, finom szőrökkel vannak borítva ; az ugró-villa világosabb mint a test, oly hosszú, mint a testnek fele s rajta a ritkán elhelyezett szőrök igen finomak. Ismeretes e faj Anglia-, Svéd-, Franczia- és Finnországból. Hazánk­ban rendkívül gyakori s az élő növények leveleinek alsó lapján májustól— októberig mindig található. E fajt, mely a szőlőlevelek alsó lapján igen közönséges — ezért adta LICHTENSTEIN a Smynthurus vitis nevet is —, gyakran összetévesztik a szőlőpusztító Phylloxerával, pedig ez egy teljesen ártalmatlan rovar, mely a szőlőleveleken ép úgy mint más növényeken is a növény szőrszálaival táplálkozik. Hazánkban a következő helyekről isme­retes : Tahi-Tótfalu, Szent-Endre, Békás-Megyer, Ó-Buda, Vácz, Farkasd (Pestmegye), Sik-Abony (Pozsonymegye), Pécs (Baranyamegye), Arad (Aradmegye), Gyöngyös (Hevesmegye), Szendrő, Sajó-Kaza (Borsodmegye), Hódmező-Vásárhely (Csongrádmegye). 6. Species. SMYNTHURUS VIRIDIS LINN. Syn. — Podura viridis LINNÉ, Faun. Suec. és Syst. Naturae. (Editiones.) 1793. Podura viridis FABRICIUS, Entom. Syst. II, pag. 65. 1806. Smynthurux viridis LATREILLE, Gen. Crust, et Ins. pag. 166. 1839. Smynthurus viridis BURMEISTER, Handbuch d. Entom. II, pag. 451. 1842. Smynthurus viridis NICOLET, Nouv. Mém. Soc. Helv. VI, Nr. 76, pag. 82. 1842. Smynthurus viridis BOURLET, Mém. Soc. Boy. Douai. 1844. Smynthurus viridis GERVAIS, Hist. d. Insect. Apt. III, pag. 401. 1867. Smynthurus viridis LUBBOCK, Trans. Lin. Soc. XXVI, pag. 295. 1873. Smynthurus viridis LUBBOCK, Monograph of the Coll. and Thysan. pag. 100. 1876. Smynthurus viridis TULLBERG, Sveriges Podurider, pag. 30. Corpore latitudine corporis dimidio ad hue longiore ; capite vix latiore quam longiore, cinereo-viridi ; oeellis nigris semicirculariter locatis; anten-

Next

/
Thumbnails
Contents