Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 5/1-4. (Budapest, 1882)

1. szám

7 De ebben az ügyben még tovább is mehetünk s megyünk is, mert az ismeretes német színházi ügy alkalmából német szaktársaink részéről megkérdeztettünk a dolog mibenléte iránt, avval a hozzáadással, liogy esetleg visszavonulnak tőlünk! Mindenekelőtt áll az, hogy Magyarországban a nemzetiségek fennállását úgy társadalmi mint culturális tekintetben törvény biztosítjas amit Magyarország ezektől követel, az sem több sem kevesebb mint az, a mit és a mennyit az államalkotó elem mindenütt széles e világon teljes joggal követel: t. i. hogy a hivatalos nyelv az adminisztráczióban, törvényhozásban, igazságszolgáltatásban az államalkotó elem nyelve legyen s hogy ez az iskolában is taníttassék. A szabad Amerikában épen úgy mint az abszolutisztikus Oroszországban, vagy bárhol másutt minden nemzetiség — a német koloniák is — e követelménynek alávetik magukat; csupán csak a 180 ezer szász vetemedik arra, hogy az államalkotó magyar elemtől oly konczessiókat követeljen, a melyek, ha megadatnak, lehetetlenné tennék az adminisztráczió, törvényhozás és igazságszolgáltatás egységét, zavartalan funkczióját. Hogy ez a szász jajkiáltás és német fészkelődés teljesen jellemezve legyen német szaktársaink előtt, ám vegyek tudomásul, hogy a szászoknak Nagy-Szebenbeu van egy «Verein für Naturwissenschaften» és egy «Verein für Landeskunde», a melyek tetszés szerint, teljes szabadsággal működnek s hogy soha senkinek sem jutott eszébe az, hogy e két tisztán német intézményt működésében akadályozza, daczára annak, hogy a nemzet elnyomatásának szomorú korszakában a két egylet funkcziónárusai az elnyomók szolgálatába szegődtek. Ott van a pozsonyi «Verein für Naturwissenschaften» is. Világos tehát, hogy a német elem valódi kulturérdekei sem veszélyeztetve, sem akadályozva nincsenek. Igen, de önök ott künn azt mondják majd, hogy a magyar mégiscsak akadályozza a német kultúrát, mert ime a német művészet ellen tör. No hát lássuk ezt is a maga meztelenségében; annál is inkább, mert ebben a kérdésben a magyarországi német sajtónak még magyarbarát része sem tette meg fölvilágosítói kötelességét: sohasem tette oda a tényt a maga valóságában. A míg e sajó egyik része úgy állította oda a dolgot a világ elé, mintha a német művészet ellen a legnagyobb merénylet, a német elem ellen brutális erőszak követtetett volna el, addig a másik rész intő czikkeket közölt — a «Pester Lloyd» is — s ezáltal még inkább elhitette a külfölddel, hogy a németség üldöztetik. Már pedig az a színházi kérdés nem volt sem a művészet, sem a művelődés kérdése : egyszerűen üzleti kérdés volt! A színház t. i. megbukott, mert nem volt alantas voltához való közönsége, a vállalkozó így adóssa lett a bécsi «Bankvereinnak» s a midőn a színháznak újból való