Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 5/1-4. (Budapest, 1882)

1. szám

15 varietas vagy több faj volt szükséges, mint kevesebb typus létrehozására. Vagy más szóval mondva, a rendszernek minden csoportjában, melyben sok és igen eltérő typus van, méltán sok varietást vagy fajt is várhatunk ; oly csoportban ellenben a hol kevés és nem igen eltérő typus van, csak keves varietást vagy fajt tételezhetünk fel. Letezik-e valóban e rendszer egyes csoportjaiban a typusok és faj ok között ilyen egyenes arány ? — Hasonlítsuk össze a madarak és emlősök osztályát. Alig van az egész állatországban osztály, mely tagjaiban oly nagy egyformaságot és typusokban oly csekély változatosságot feltüntetne, mint a madaraké. Minden madár tollas, fogatlan orrú, két szárnyú, két, karmoslábú ; egyetlen oly madár sincsen, mely akármely laicus által nem ismertetnek el annak és a családokat, nemeket és fajokat jellemző bélyegek az egyes részek nagyságának és alakjának csekely eltéréseiben lelhetők fel. Mikép áll az a viszony az emlősök osztályában. Mind a test egész alakja, mind pedig ennek egyes részei oly különbségeket tűntetnek fel, hogy az osztály egyes typusai alig látszanak egymáshoz tartozni. A bőr majd meztelen, majd szőrös, pikkelyes vagy pánczélos; a végtagok úszókká, futó-, ugró-, ásólábokká, kezekké vagy repülőkészülékekké vannak átidomítva, az ujjak fegyvertelenek vagy karmosak, patások vagy körmösek, a fark majd hosszú, majd hiányzik, az állkapcsok fogatlanok vagy a legkülönfélébb fogazattal vannak ellátva, az orr hosszú ormányba kinyújtott, a koponya különféle sima szarvakkal vagy ágas szarvakkal van földíszítve stb. Ezen sok typicus külömbség valóban csekély eltérések összehalmozódása által keletkezett e ? — Akkor ezeknek létrehozására sokkal több közbeeső fokozat, több varietas volt szükséges, mint a madaraknál, a hol oly kevés a typicus külömbség Az emlősök osztályának gazdagabbnak kellene lenni fajokban és varietásokban mint a madarak osztályának. Épen az ellenkezőt találjuk, a madaraknál sokkal több faj van mint az emlősöknél. Ezen aránytalanság még feltűnőbb ha a rovarok osztályát egybevetjük a crustaceak osztályával. A rovar alkotása igen egyforma. Minden rovar teste három főszakaszra oszlik, mely bizonyos számú gyűrűkből áll, minden rovar légcsövekkel lélekzik, mindegyiknek van lüktető véredénye a háton és egy ganglionlánczsor a hason, mindegyiknek van két tapogatója és meghatározott számú szájrésze. Egészen másképen áll ez a crustaceaknál. A testgyürük száma, ezeknek nagyobb szakaszokba való egybefoglalása, a tapogatók, száj részek es lábak minősége, az idegrendszer, a vérkeringés — és légzés szerszámainak mivolta a leglényegesebb változásoknak és messzeható eltéréseknek vannak alá vetve, úgy hogy lehetetlen a crustaceak részére egy alaptervet felállítani es igazat kell adnuuk Voc.x-nak, a ki mondja, hogy a crustaceák osztályát egy diagnosissal jellemezni lehetetlen.